Éjszaka rádiót hallgatok. Talán a jezsuita Sebestyén Ottó beszél. Itt most egy kijelentésére reflektálok csak, mert következményei vannak. Azt mondja:
Isten gyönyörködik benned!
Ennek mindnyájunkra nézve következményei vannak.
Isten gyönyörködik bennem!
Isten gyönyörködik benned!
Isten gyönyörködik benne!
Isten gyönyörködik bennünk!
Isten gyönyörködik bennetek!
Isten gyönyörködik bennük!
Nem őrültem meg. A ragozás nem öncélú. Minden személyraggal ellátott ige más és más jelentésű. Bontsuk csak ki!
Oda kellene állnom a tükör elé veled és vele: velünk. Veletek, akik olvassák, és mindenkivel (velük) akik nem olvassák postomat.
Nekem is persze ode kellene állnom. Mert Isten mindenkiben egyként gyönyörködik. Ha tükör elé állok, mit mutat a kép? Tetszik a saját fizimiskám? Meg vagyok elégedve? Békében vagyok magammal? Nyugtalanít valami?
Akkor van rendben életem, ha jól érzem magam a bőrömben.
Jól érzem magam a bőrömben?
Elfogadom magam, akit Isten is elfogad. Mi az, hogy elfogad: Gyönyörködik bennem.
Ha ezt komolyan tudom venni,
át kell értékelnem veled való kapcsolatomat, mert benned is gyönyörködik.
Át kell értékelnem egy hozzánk képest harmadik személyhez fűződő hozzáállásomat, mert benne is gyönyörködik.
Át kell értékelnem a közösségeinkhez való kötődésemet, mert együtt is Isten képmásai vagyunk, akikben kedvét leli.
Minden embert úgy kell(ene) tekintenem, mint aki Isten ikonja, szeretetének részese, akiben Teremtője gyönyörködik.
Aki végiggondolja ezt, nem élhet úgy tovább, mint korábban – telve kritikával és önkritikával, félelmekkel, szorongással, depresszióban, önbecsülés és mások megbecsülése nélkül. Meg kell tágulnia emberségének, hogy beleférjen mindenki, mert mindenki Isten képmását hordozza magában, még ha nagyon rejtve is, akiben csakugyan gyönyörködik közös Gazdánk.
PRAE
Na, ki itt a hülye?
1. Arisztid
és Tasziló utaznak a vonaton. A fülkében még egy vénséges fehér hajú aggastyán
ül. Arisztid odasuttogja társának:
– Nézd
kéhlek, milyen előkelő, lehet, hogy ő maga Szent István kihály?
Mire
Tasziló:
– Te, tiszta
hülye vagy. Szent István ezer éve halott!
A következő
megállónál felszáll egy úr, bekukkant a fülkébe és az aggastyánhoz így szól:
– De, jó,
hogy itt vagy, Pista, ezer éve nem láttalak!
Arisztid
Taszilóhoz:
– Na, ki a
hülye?
2. Van egy
másik alapvicc is, valahogy így szól.
A férfiak
eleve nagyon okosak, sokkal okosabbak mint a nők. A nők csak a küllemükkel és a
partnerük kulináris igényeinek maximális kielégítésével (mondjuk azt, hogy a
hasukon keresztül) operálva hódítják meg a férfiakat. Hogy lehet, hogy az okos
férfiak megőrülnek a buta nők miatt, s fordítva, hogy az ostoba nők képesek az
okos férfiakat meghódítani. Na, ki a hülye?
3. Vannak
kultúrnépek, és vannak primitívek. A kultúrnépek kikalkulálják, miképpen
lehetne megakadályozni a népességfogyást. A primitívek tesznek is róla, mint
ahogy egy püspök által megmondatott: A székelység sorsa a románokkal szemben az
ágyban dőlt el. De a magyaroké is hamar eldőlhet. Ki is hát a hülye?
Utolsó kommentek