Mickey webnaplója

Hajnalban ébresztő, Zsu hazaindul Móvárra. A kávéját nekem adja.
Korán kimegyünk kocsival a Népligetbe. Ma is sztrájkolnak a MÁV-alkalmazottak. Ki tudja előre megmondani, hogy hányan váltanak majd buszra. Bent áll egy emeletes batár. Úgy látszik, számítanak a több utasra. Mindazonáltal nincs nagy tömeg. Egy nő jön a vasúti jegyével. Ma itt azt is elfogadják. Kivételes alkalom.
Zsuzsától búcsúzunk, Tücsivel utazunk tovább.
Őt a Veres Pálné utcába viszem.
Most ott a központjuk.
6,40-re magam is munkahelyemen találom magamat.
Felveszem a tempót. Kevés a nagy címletű bélyeg, minden levél elsőbbségi jelzéssel megy. Valósággal kitapétázom bélyeggel a borítékokat.
Kidobálom a nem kívánt e-mail-eket, kijavítom a kész anyagokat. Majd a még készebbet is, mert újabb javításokat kapok újabb papíron.
Reggeli mise.
Hétfőn én vagyok a ministráns.
Nem akarom eltéveszteni a meggyújtandó gyertyák számát. Tegnap örömvasárnap volt, akkor hát minden kétséget kizáróan hármat kell meggyújtani úgy, hogy a lilák mellett a rózsaszínű is égjen. Kiszemelem a három gyertyát. Egy közülük még a mise vége előtt kialszik. Már ezek a gyertyák se a régiek (pedig mintha régiek volnának).
Senki se hiányzik. Nyolcan álljuk körül az oltárt.
Egyikük tartomány főnök, a többi hét nem az.
Ketten fiatalabbak, hatan nyugdíjasok.
Hárman nem papok, öten igen.
Négyen koncelebrálnak, négyen nem.
Öten a pap szövegét mondják, hárman nem.
Hatan szerzetesek, ketten nem.
Heten férfiak, egyikünk nő.
Mind a nyolcan a magunk módján papok vagyunk: öten a szolgálati papság részesei, hárman a királyi papságéi.
Mindenkit felsoroltam?