A kitekintés eredménye attól függ, hogy mikor tekintünk ki. Reggelre
kelve pl. enyhén havas háztetőket láttunk. Misére indulva rendesen kaparni
kellett a szélvédőre tapadt havas-jeges masszát. Amúgy nincs fagy, csak éjszaka
volt az. Szépen sikerült a Refice-misebemutató. (Mi mutattuk be.)
Egy koradéli kitekintés megint mást mutat. Hétágra süt a nap, meleg van
nagyjából, és verőfényes az idő. Ünnepi a világítás.
A karácsonyi kitekintést egyebekben is megtettük telefon útján. A messzi felől közelítettünk
fokozatokban. Előbb a franciákat hívtuk. Matyika vette fel a telefont, és
örömködött, hogy a magyar nagypapa hangját hallja. Kértem, hogy szóljon
anyjának. Megértette, meg is erősítette magyarul egy igennel. Majd jött Éva,
és Matyika még mindig magyarul azt mondta a mamának: Tessék. Ez kitüntetésszámba
megy, mert kezdtek elfelejteni magyarul, de az idei nagy ívű találkozás felszínre
hozta és ott is tartotta passzív tudásukat. Hogy nem összevissza beszélek, Éva
is így érzi. Azt mondja, a legkisebb örömmel újságolja, hogy szépen tudja
mondani magyarul: „jó”. Kaptak ajándékokat is. Titi és Matyika egy hangicsáló
figurát, mely szól is. Estelle-ke pedig egy hóembert, mely mozog is és szintén
hangot ad. Nagyon el van varázsolva, hiszen nyáron számolatlanul indította el a
táncoló hóember műsorát nálunk, és nagyon szerette. Még mindig magyar. Éva
azért kér tőlünk édes-nemes paprikát, mert itt megszerették a pörköltet. Ismételten
azt kell készítenie otthon, és ahhoz biza kell a paprika.
Mondtuk nekik, hogy esszük éppen a mákos gubát. Azt
válaszolta, hogy irigyel bennünket, mert náluk se mák, se kifli nem kapható,
legfeljebb diós baguette-et készíthetne. Egyedül méz van a kellékek közül
odakint. Mi is irigykedhetünk, már aki szereti a havat, mert a Jura hegység
szélén húszcentis a hó mostanság.
Közeledve Mosonnal is közlekedtünk. Zsuzsa azt mondta: később hív, mert az
őrület a tetőfokra hágott: Ágostonnal együtt díszítik éppen a fát. Persze nagy
a jókedv, zsivaj, lárma. Később ő hívott minket. Mindenki boldog, mert jól
eltrafálták, ki mire vágyik. Könyv, játékok, stb. Blansi kapott egy cicát, és
nagyon szereti. Azt ismételgette a telefonba is: Kaptam cicát, kaptam cicát. És
boldog. Ágoston meg egy versenypályát kapott két versenyző autóval. Ő is meg
van elégedve. Mi is azzal, hogy ők boldogok.
Kati fenn a hegyen nincs egyedül. Érdekes, hogy távollétében is rengeteg
ajándékot kapott, mely itt vár rá.
Itthon Mica van velünk. Azt hiszem, senki nem érzi, hogy vesztesen került ki az
ünneplésből. Mica állandóan a neten lóg, széles körben tájékozódik, ki hogyan
ünnepel. Arról számolt be, hogy többen úgy indulnak neki a karácsonynak, hogy a
gyomruk görcsbe rándul, mert ilyenkor felerősödnek az indulatok, és hiába a
Stille Nacht, hiába a halszeletek rántva, és hiába a patikatisztaságúra sikált
lakás, ha a benne lakók közben fojtottan vagy hangjukat kiengedve sziszegnek
egymásra.
Azt hiszem, van ebben valami tendencia. A szakrális és a profán
összecsattannak. A nagy fény éles árnyékot vet. Ahol túlárad a kegyelem, előjön
a bűn is. Le kellene tán egyszerűsíteni az ünneplést, és a kevesebb talán több
lenne. Túlfeszítjük magunkat, és sokunk kipukkad. Nem kéne.
Utolsó kommentek