Az egyik. Ancsa érdeklődött, hogy milyen volt a „III. felvonás”. Érdeklődése jogos, mert nem írtam le részleteiben, csupán előre jósoltam, hogy mi várható. Utóbb pedig lakonikus választ adtam csak a délutánról. (Létszám, meg hogy énekeltük az ominózus éneket.)
Neki aztán elmondtam ma telefonba, hogy sokan kitettek
magukért, sokan meg elfogadták/tuk azokat a dolgokat, melyeket mások kínáltak,
akik kitettek magukért. Itt van pl. a feleség. Ő nagyon kitett magáért. Fantáziált,
szortírozott, osztott, csomagolt, ragasztott, kinyomtatott, hozzáapplikált,
ragasztott, kézzel írt, összeszedett, egy helyre hordott. És még ez sem minden.
Bevásárolt, tisztított, aprított, csontozott, szeletelt, sütött-főzött, kóstolt,
meg sózott. Közben telefonon pontosított részleteket. Könyveket szedett össze
(velem együtt is), hogy dupla készletek ne halmozódjanak fel a lakásunkban. Egyéb
kiosztható dolgokat is csomagolt. Aztán a helyszínen szerepeket osztott ki,
majd énekszövegeket, maga egy verssel ugrott be. És nem törekedtem a
teljességre: pl. dedikált is. És nemcsak ő volt, aki ennyi mindenfélét csinált,
hanem még sokan. Itt mégis abbahagyom, mert muszáj elharapni valahol.
(Kb. 4 méteres fenyő verte a magas plafont. Ketten cipelték haza. Volt zene
bőven, csend ritkán se, volt még jókedv, tréfa, kacagás, cola és különféle
pálinkák, és közte még sokféle szeszfokú és erjesztési eljárással készült
itóka. Végül belezavarodtam a rokonok nevébe is. Két hölgyet összecseréltem,
akikkel ritkán látjuk egymást. Persze más oka is volt. ;-)
Közös könyvünket dedikáltam Marinak. Ezt írtam bele: Tücsitől szeretettel: Miklós
****
A másik: Most olyan nyugdíjasok vagyunk, akik főfoglalkozásban maradtak. Ha nem változik semmi, még jövőre is főfoglalkozást vállalhatunk nyugdíj kézbesítése mellett. Úgy hírlik, hogy utána vége a „jó világnak”. Lehet.
Ha megérem, nem szeretnék itthon üldögélni. Két változat
képzelhető el. Vagy veszek sétáló botokat, és kézzel-lábbal fogom járni a környéket,
vagy veszek egy digitális fényképezőgépet, és bot helyett ezzel
körbefényképezem Isten szép világát. Már legalább három pszichofotót
készíthettem volna a közelmúltban. Az egyik egy skizofréniás ház, a másik kerti
műanyagasztal székekkel. Ott lehetnének ezek a képek egy fotós szakkiállításon.
Hogy miért? Mert a kertes ház szimmetrikus portálja bal oldalát fehérre festették,
hibáit kijavították a tetejétől lefelé, egészen az aljáig, cserepeit is pótolták
a tetőn. A jobb fele nélkülözte ezeket a munkálatokat. Ott álltak a falak
koszos sárgán, a falécek eltörve, a vakolat itt-ott kőművesért kiáltott, a
cserepek meglazulva, törve, néhol hiányosan is. Talán ikerház létére csak egy
lakója volt?
Nem tudom.
Ma már nincs meg az épület, lebontották, hogy helyére egy soklakásos épületet
húzzanak fel.
A második kép fotósorozat lett volna a Pusztaszeri út egyik kertjében álló Opel
Kadett haldoklásáról és eltűnéséről. Évről évre rozsdásabb, piszkosabb lett.
Kerekei is leeresztettek az idők során. Utóbb elvonszolták a rozsdatemetőbe
vagy éppen elhamvasztotta valamelyik kohó. Nincs ott. Csak az emléke.
A harmadik kép a jezsuiták kertjében álló kerti asztal és a hozzá tartozó székek
lettek volna a félemeleti ablakból fotózva. A kivágásban zöld gyep, fehér
asztal és az asztalnak döntött-támasztott két lábon álló három fehér
műanyagszék lett volna. A negyediket az orkán erejű szél vagy két méterrel
odébb repítette. Ott feküdt sokáig, mint aki feldobta a talpát, hiszen mind a négy
lába az égnek meredezett. A kép címe pedig Kirekesztés lett volna.
Persze ragyogó képsorozat készülhetne a kápolna ablakából is négy évszak
címmel. Az ablak előtt állnak ugyanis a cseresznyefák, ilyenkor télen puszta
ágaikkal csápolnak az ég felé. Tavasszal aztán fehérbe öltöznek ezek az ágak,
nyáron sötétzöldbe, majdnem bekönyökölnek az ablakon. Ősszel azután sárgába
mennek át (és le a földre). Még halódó alakjukban is szép kompozícióban mutatkoznak.
Hogyne volnának azok. A fekete törzsek alatt a sárga avar – a legerősebb kontraszt.
Ezt a témát is abbahagyom.
Hogyan is láttathatnám azt írásban, amit nézni kell!
Utolsó kommentek