Pihenőnapon nem muszáj kocsiba ülni. Legfeljebb misére. Ám tegnap úgy tértem
nyugovóra, hogy csak figyelmeztetés és felkérés hangzott el, amolyan szmogriadó
előtti állapotot jelez ez. Csak a következő fokozat a szmogriadó, amikor a por
eléri a 10 mikrogramm per négyzetizét.
Hárman készítjük a kajákat agapéra. Kérdezem Jutkától: – Te, milyen rendszámú
kocsival jöttél? Párossal vagy páratlannal? Páratlannal – mondja.
– No, akkor ha elrendelték volna a riadót, most hozzád kellett volna bekéretőznünk,
mert a párosakat tilos lett volna használni. Majd hazajővén a rádióból
értesültünk, hogy reggel mégis elrendelték. Így mi tilosban közlekedtünk
tudtunkon kívül.
A szállongó por egyébként nem lett több, mint már oly sokszor, de eddig kussoltak
róla, nem akarván káoszt okozni. Van az itt szmogriadó nélkül is – sose volt
mértékben. Most viszont szmogriadó van, ez viszont tényleg sose volt még.
Elég érdekes a szituáció. A levegő porterhelése a fővárosban elsősorban attól
magas, hogy a hótól való rettegés miatt teleszórták sós homokkal. Hó egy szál
sincs, a kocsik viszont örvényeket húznak a kiszórt homokból. A legtöbb
főközlekedési úton úgy száll a por, mintha itt rendezték volna a Párizs–Dakar-ralit.
Lehet, hogy még mindig olcsóbb volna a felesleges homokot felszippantani, mint
bizonytalan ideig felszámolni a kocsik felét. Persze a szippantásra aztán
várhatunk. Eddig mindig a tavaszi esők mosták a Dunába a homokos sót tonnaszám.
Tavaszonként lehetett volna Paksig halászlét merni a folyóból, lévén olaj, só
és hal benne elég, csak egy kis vöröshagyma és paprika dukálna még hozzá. Az
igényesebbeknek tészta is.
* * *
Mostanában azt figyelem, hogy ki az úr az Úr házában. Akarom, hogy az Úr legyen
az úr a saját házában. Érdekes élmények és benyomások érnek. Egyszer próbáljatok
meg erre figyelve jelen lenni. Vajon mit tapasztaltok?
Nálunk mostanában átírt szövegű énekeket vetítenek mise közben. Nyilván a
liturgikus bizottság által szorgalmazott szövegváltozatok ezek. Megpróbálnak
aktuálisak lenni a liturgikus év megfelelő alkalmaihoz. Nagyon különböznek a
korábbiaktól: Se nem veretesek, se nem költőiek, olykor még pongyola megfogalmazásúak
is.
* * *
Találtam egy blogot. Izraeliták írják, hogy rendszeresen imádkoznak gázai győzelmükért.
Arab blogba nem ütköztem, de nagyon természetes volna azt olvasni, hogy imádkoznak
a végső győzelmükért, meg a bajbajutottakért. Hogy eshet ez Istennek?
Magam úgy vélem, hogy érdemes imádkozni a kölcsönös változásukért, hogy megbéküljenek,
mint a franciák és németek egymással, mint a dél-tiroliak és olaszok egymással.
Érdemes volna ugyanezért még nagyon sok szomszédnép viszonyának elsimulásáért
imádkozni.
Vajon győzzük-e?
2009.01.11. 15:03 emmausz
Szmogriadó
Vasárnapra elrendelve.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr715168267
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek