Telt-múlt az idő.
Valamikor a nyáron ugyanez a lap karácsonyi ihletésű anyagok antológiába rendezéséhez kért ötleteket. Tőlem is kapott egy regimentre valót. Csalódásomra ezekből semmi sem került a Sokunk karácsonya című válogatásba.
Már rég letettem róla, hogy érdeklődjek korábbi írásaim sorsa iránt.
Tegnap aztán megrepedt a jég.
E-mail-es értesítést kaptam arról, hogy most érkezik a folyóirat a századik számához, és meghívtak az erről való jubileumi megemlékezésre – az Irodalmi Múzeumba. Az már csak hab a tortán, hogy új számukban csakugyan közölnek tőlem valamit. Kérték továbbá, hogy röviden írjak magamról, hogy ki fia-borja vagyok. Megtettem e-mail-ben.
Mára ugyan nullára redukálódtak írói ambícióim, azért mégis jól esett tudni, hogy nincs minőségi probléma elkészült írásaimmal.
Mindenesetre azt kértem, hogy saját nevemen publikálják azt, amit terveznek, mert nem tudnám már sem elviselni, sem megszokni, hogy
Györfi Győző legyek. Jó lesz nekem ez a csúnya idegen hangzású
Gyorgyovich Miklós név is.
Gyurkovics Tibornak is jó volt, igaz,
Petrovicsnak nem, ezért lett Petőfi.
Utolsó kommentek