Több sebből vérzik a szívem (ld. pl. tegnapi postom anyaga), miközben a lakásfestés haladgat
előre. Igazából már kész is. Holnap reggel történik meg az, hogy az IKEÁ-ban látens
vevőként barangoló Tücsi és Mica összevásárolják a korábban kinézett méretes
darabokat, és berendezzék a nagyobbacska szobácskát. Mi feleséggel már
elfoglaltuk szálláshelyünket, mert jószerével arra elegendő a félszoba. A
nappali szoba felszabadulását várja. Innen töltődnek fel Mica új bútorai, és
akkor meglátjuk, mit dobunk el, hogy elég terünk maradjon élni. Ezek hát az
itteni napi események.
Régóta tervezem viszont, hogy meséljek a keresőkről: közéjük számítom magamat
is.
Kereső az, aki találni vágyik, és ez
a találási vágy napjában indítja keresésre. Könnyű volna azt mondani, hogy
pénzkeresésre indul naponta a felnőtt, hiszen dolgozni indul, mert ösztöneiben
van, hogy gondoskodjék övéiről. C. Lévi-Straussra hivatkozom újra, aki
megfigyelte néprajzi útján, hogy a tűzföldi indiánok nemenként
szocializálódnak. Az asszonyok lánykáikkal együtt viszonylag helyben maradva
gyűjtögetnek magvakat, gyümölcsöket, és mindenféle pókokat, bogarakat, csúszómászókat,
ha az előbbiekre nem bukkannak rá. A férfiak pedig vadászatra indulnak a busás
zsákmány reményében – fiaikkal. Vadászás közben együttmunkálkodva
hagyományozódik a szakma minden általuk ismert csínja-bínja apáról fiúra, illetve
anyáról lányára. Este aztán összetalálkoznak az elmenők és a helybenmaradottak.
Vagy lakomát csapnak az elejtett vadakból, vagy megeszik együtt az összegyűjtött
és megpirított ízeltlábúakat.
Tehát a férfiak íjat és lándzsát ragadva elindulnak
vadászni. Azaz nyomot keresni, és a megtalált nyomok alapján próbálják
becserkészni a nyomok gazdáját. Ez egész napos éber keresést feltételez.
Figyelést, elemzést, értékelést, további kutatást. Erre vannak kihegyezve.
Ma mi a helyzet? Nincs nyíl, nincs íj, nincs dárda. Nincs veszélyes vad sem,
mely életéért küszködve ellenáll és támad a vadászokra.
Van viszont újság, melyből tájékozódik az ember. Van rádió és tévé is, melynek
híranyagát elemzi, értékeli, esetleg komáival meg is beszéli. Van telefon, melyből
megismeri közeli ismerősei, rokonai, munkatársai helyzetét, állapotát. Ezeket
magában összerakja, elemzi, összerázza, és elindul portyára. Megpróbál
versenyben maradni a többi közlekedővel. Kiváltképp, ha autóval utazik. Napi
portyáját igyekszik úgy teljesíteni, hogy övéinek csakugyan meglegyen a napi
betevője. Végül is a képlet nemigen változott. A nagyobb különbségek egyike, hogy
általában nem viszi magával fiát, anya a lányát. Így nincs mintája a gyereknek.
Nincs modelljük, s ami van, az nem szüleitől való, hanem pl. az iskolától, a
napközitől, az óvodától, a kortárs közösségektől, médiától, mozifilmektől,
reklámoktól stb.
Azért is foglalkoztat engem ennyire a keresés, mert egész életem egyik
meghatározó cselekménye a keresés volt. Sokáig voltam tanuló, aki naponta
keresi az újat, az értékeket és próbálja magába szívni. Később vállalati ellenőrzéssel
kellett foglalkoznom, mert azt kevéssé kedvelte mindenki, és valamiért ezzel
bízott meg igazgatónk. Évek mentek el itt is kereséssel. Később olvasószerkesztő
lettem, elsősorban korrektori és lektori tennivalókkal. Mit is csináltam? Kerestem
a hibákat, a tévedéseket, a lehetetlenségeket e kéziratokban és a számítógépen,
különösen is sokat a szkennelés divatja óta. A szövegfelismerő programok a különféle
gépelésű, nyomtatású anyagokat a legkülönfélébb módokon torzan adják elő. Nos
ezeket kell helyre rángatnom az utóbbi tizenöt évben. Számításom szerint ez idő
alatt alapmunkámon kívül – elméleti folyóirat szöveggondozása, írása – több
mint száz könyv lektorálásával és korrekciójával foglalkoztam.
Mit is csináltam?
Kerestem.
Kerestem azt a színvonalat, mely már elégséges ahhoz, hogy egy könyv nyomdába
kerüljön. Jó hat-hét éve havonta korrigálok egy lapot, mely jogi nyelven
íródik, s meglehetősen egyhangú (Pafi). Keresek itt is értelmetlen
szövegrészeket, hibákat, és jelzem a lap margóján.
Naponta keresek témákat: ha cikket kérnek, azért, ha nem, a napi
posthoz.
Keresem ezeken kívül a kapcsolatot az éggel. Vannak, akik földönkívüliekkel
keresnek kapcsolatot, én a kinyilatkoztatott hitem szerinti személyekkel. Hadd
ne soroljam most őket. Úgy vélem, az egész univerzum egy valóság, egy rendszer,
egy teremtés. Keresem azt, hogy megleljem benne a helyemet, meg a kapcsolatot
azokkal, akik voltak, azokkal, akiknek köszönjük a földet, az eget és mindent,
ami az ég alatt van.
Ez a keresés folyamatos, állapotszerű.
Nincs se vége, se hossza – csak jelene van.
Utolsó kommentek