A rossz hírek hallatán, a sűrű frontváltások miatt nőttön nő a magyarok
elkeseredettsége. Ez ellen tudatosan tenni kell, hogy el ne uralkodjon rajtunk.
Ha kell, antidepresszánst szedjünk orvosi receptre, ha elég, fronthatások kivédésére
kapható gyógyszert. Nem lógathatjuk életmódszerűen az orrunkat, mert nem arra
rendeltettünk, hanem boldogságra!
Van Valerio Albisetti olasz pszichiáternek egy alapvető tézise: A mi egész
életünk egyetlen folyamatos harc a depressziónkkal való leszámolás jegyében.
Lehet vitatkozni egy ilyenfajta sommás negatív megfogalmazás jogosságával, de
egyet nem lehet, elvitatni, hogy az emberek nagy többsége hosszabb-rövidebb
időn át keményen küszködik deprimáltságával.
Egyszer én is nekiugrottam a magam laikus módján a depressziós téma
feldolgozásának, presszió a depresszióra című tanulmányomban. Ott néhány pontba
foglaltam, amire jutottam mások segítségével.
Akkori megállapításaimat röviden összefoglalom:
1. Szeretettankunk feltöltését vegyük komolyan a depresszió
ellen. Többször kérdeztünk rá környezetünk tagjaira? Szeretsz? Biztosítsuk őket
a magunk viszontszeretetéről.
2. Tégy a másik kedvére, de úgy ám, ahogy az neki tetszik.
Úgy ám, hogy neki tessék. Tehát az ő ízlése, szokása, szájíze szerint.
3. Az élet nem fekete-fehér. Hasznosabb, pozitívabb félig teli
pohárnak nevezni azt, amely félig üres. Erre önnevelés kell, szemléletváltás.
Mindent pozitívan és nem kritikusan megfogalmazni.
4. A humor oldja a görcsöket (a röhögő görcsöt kivéve). Szükség van humorra,
humoros olvasnivalókra.
5. Még a génöröklöttség is befolyásolható helyes akarati irányultsággal.
6. Hasznos megosztani sebeinket, Istennel, társunkkal, akiktől
segítséget remélhetünk.
7. Legyen angyalod, aki segít, aki szeret, aki lesi kívánságaidat.
Határozd el: te is leszel valakinek angyala. Mondd meg neki.
8. Kereszténynek bizalmasa Jézus, aki a Mester, akit
hűséggel követünk, akinek az útján járunk.
9. Tudatosítom méltóságomat: Isten akart engem,
szeret engem, szépnek, értékesnek, egyszerinek, megismételhetetlennek tart
engem, számít rám, boldogságomat akarja.
N. b.: Mindenkinek van emberi méltósága. Ez jogosít és kötelességeket ró
ránk egyaránt.
10. Magatartásom kapcsolatépítő legyen, ne kapcsolatölő. Nyitó, nem
hárító.
11. Az általam használt nyelv pozitív megfogalmazásokat alkalmazzon.
12. Búsmagyarkodás helyett „chin up!” fel a fejjel!
13. Lépjünk kapcsolatba másokkal (haasonszőrűekkel), legyen társaságunk, akkor is, ha ennek megszervezése nehezünkre esik, legyőzendő nehézségekbe ütközik. Köztük találkozhatunk emberi szolidaritással.
14. Most imában kérem az Istent érted, hogy oldja depressziódat hatalmával, ha - aki olvasod ezt a néhány sort - nyomott kedélyű volnál. Ő az egyetlen és abszolút orvos. Mi többiek csak a segédei vagyunk.
Holnap, ha nem jön közbe semmi, a depresszió társáról a pánikbetegségről írok
röviden, és ígérem, többé nem kívánok a témával foglalkozni.
CODA. Egy kis közlekedés. Reggel az orrom előtt elment a HÉV. Nem bántam, nem volt sürgős vele menni. Mindenesetre már öten tartózkodtak a megállóban, mikorra odaértem. egyikük, egy diák valószínűleg társára várt a megállóban. Ezt értem. De a többi mire várt? Vagy nem mindegy nekik, hogy honnan indult az a szerelvény Békásmegyerről vagy Szentendréről, mely egyként a Batthyány térre köztlekedik? Ma a 29-es busz is csúcsot döntött. A kijelző két félét mutatott. az egyik: 29. Tudom, hiszen arra szálltam fel a végállomáson, ott, ahonnan csak a 29-es indul. A másik aszongya: Kelemen Lajos utca: Kolosy tér felé. Hát nem. Éppen fordítva: Kolosy tér, Kelemen László utca felé. Kérdem: Minek a tábla? Nem lenne egyszerűbb, ha nem lenne?
A kérdés egyébként nem egyedülálló. Tegnap Lovass Istvántól olvastam hasonlót - miután a magyar kormány alkalmatlanságát részletezi - cikke végén: Minek kormány...?
Utolsó kommentek