Mickey webnaplója

Én csak a fürdőszobát festettem fehérre, a havazás az egész várost, az egész országot. Fehér most minden, kivéve az utakat, mert az autók az olvadékot letapossák, s marad a nedves flaszterszürke. Különben csakugyan úgy néz ki minden utca, mint egy Utrillo-kép. Mondják, azért kedvelte a fehéret a francia impresszionista, mert az volt a legolcsóbban kapható festék. Ő pedig inkább italra költötte kevéske pénzét. Egyensúlyt tartott fenn a pénzt hozó festés költségei és a pia iránti szenvedélye között. Még az a hír is járja, hogy az általa rendszeresen látogatott kifőzdében sokszor fizetett képpel. A főnökasszony a bolondos festő képeit semmire se tartotta. Felvitte a padlásra, ahol az egerek megették. Ó, ha tudta volna, hogy a gazdagságát temeti el azzal, hogy értékítélete más, mint a képkedvelőké.
Visszatérve a havazáshoz, a kápolnaablakon kitekintve csodás téli képkivágást regisztrál szemem. Ha sürgősen nem hozok fényképezőgépet, oda a varázslat, nem lesz téli kép ebből a szögből, pedig megejtően szép. Olyasmi, mint tavasszal, hiszen cseresznyefák állnak az udvaron. A virágoktól roskadozó ágak hasonló fehérek, mint amikor vastag hótakaró ül rajtuk. Ha leolvad ez a fehér latyak, akkor meg ágaik szövevénye kínál szép témát a fotósnak.
Addig-addig mondogatom, mígnem csakugyan hozzálátok a kattintgatáshoz.