Az biztos, hogy a papírképek készítésével óvatos voltam. Minden körülményt figyelembe véve kevés képet készítettem, de törekedtem a jó minőségre. Most mintha számolatlanul kattintgatnék. Pedig abból káosz lenne. Előbb-utóbb áttekinthetetlen katyvaz, amit nem szeretnék. Nem olyan fontos minden részlet, minden esemény, minden szöglet és képkivágás. Még jó, hogy van delete gomb is a gépen.
Egyik következő lecke – már látom – a képek PC-re vitele. Ezt követően pedig a bonyolultabb: Behelyezni a megfelelő helyre a blogba. Lehet, hogy egyszerűbb volna egy fotós blogot nyitni és utalgatni innen oda, onnan ide.
Majd a fiatalabb generációtól megérdeklődöm.
Úgy tanul az ember a második gyerekkorban, ha kérdez.
Nem szokásom sem kritikát írni más lapról, sem az észt osztani. De mert korábban írtam arról, hogy a hasonló korosztályok tudják eredményesen, legalábbis könnyebben megszólítani egymást, sikerült utánamennem akkori sejtéseimnek, mert noha mást kerestem, ráakadtam azokra a cikkekre, melyek egykor annyira tetszettek nekem és a számítógépes játékokról szóltak. Tegnap délután abból a szempontból vizsgáltam meg a két cikket, hogy milyen stílusjegyek miatt tetszettek nekem.
1. Szókimondó megfogalmazásúak a cikkek.
2. Követik bizonyos mértékig a diáknyelvi szlenget.
3. Szellemes szófordulatokat használ a szerző.
4. A felsoroltakat jó arányban keveri, azaz nem viszi egyiket se túlzásba, hanem alárendeli mondandójának. A nyelvi eszközök a tartalmak kifejtését szolgálják, soha nem öncélúak. Az arányok tartása jót tesz a szövegértésnek, közvetlensége társává teszi az olvasót, akit néha megdicsér, néha óva int a szélsőségességektől. Mindent összevéve jó kis turmix mind a két cikk. Ez persze így száraz, de idézem, amiket találtam:
Szókimondó: hülyeségekkel játszik, buta játékok, primitívek, kipróbál egy csomó hülyeséget,
Diáknyelvi henyeségek: rengeteg betegség, észveszejtő sebesség, véres cafatokká lő, „leszednek”, nem kell túl sok agy hozzá; progi, gamezek, rohangál, kúszni, mászni, cselezni. Paintballozik, lövöldözős, csomó minden, rövid idő alatt lezavarni, agyadat tornásztatják, amik újabb kategóriák, (az amik használata ott is, ahol amelyek dukálna, többször) rengeteg ember irányította karakterek mászkálhatnak, sérült lelkű ember, interaktív filmekben előforduló durvább jelenetek, kislapátot nyomnak a másik illető szemébe… A zenét és a narrátor hangját hallod a surround hangfalakból. Poénkodjatok a tesóddal.
Szellemes: „vanméghároméletem”-effektus; ne rohanjatok fel egy száguldó kocsival az első fára; nem csak úgy megyünk bele a világba … neki, mint marha a bokornak… „egérmozgató izmok”; felállni a gép elől hosszas gyakorlást igényel, de megéri. Sokat kell mászkálni, a helyszínek között, mire az ember rájön, hol is van, amit keres.
Utolsó kommentek