Tegnap otthon kerestem a Fujifilm-f.gép magyarnyelvű
leírását. Nincs. Angolul van egy könyvnyi, magyar egy sor se. Hacsaknem
szerepel valahol a könyvben a tizenegy értelmű „eleven” szó. Mindenesetre
néhány tapasztalattal beljebb vagyok. Az egyik: ha fényképezőgép-leírást
keresel, karóra-kezelési útmutatóra bukkansz. Ez is fontos volt nekem. Korábban
kaptam egy Casio-t, 2719-es a típusa. Persze kvarcóra és naptáras. Ha eszembe
jut, hogy ez az óra jelzi a napokat, akkor élek a lehetőséggel és ellenőrzöm,
jól tudom-e, hogy ma pl. február 19. van-e, Zsuzsa nap. (Isten éltessen,
Zsuzsa!) Történt, hogy novemberben huszonnégy órát tekertem a ketyerén, hogy
30. után elsejére tegyem a kijelzőt. Nem akartam elhinni, hogy egy japán óra
ostobább a korábbi orosznál. De bármennyire erősen kihúztam a koronát, csak a
mutatók forogtak el. Nos tegnap megtaláltam a leírást. Csak félig kell kihúzni
a koronát, akkor lehet előrehajtani a naptárt. Ez csúcs.
Visszatérve a fotózáshoz, két hibát is elkövettem gyakorlás
közben. Valószínűleg nem vártam meg félig lenyomott gombbal, míg beáll az
autofókusz, és speciális beállítást használtam automata helyett. Alighanem az
automata jobb képeket adott volna. Persze tükörreflexes gép lévén egészen
elszédülök attól, hogy ha jobbra viszem a gépet, balra kancsal, és megfordítva.
A képkivágásokra is sokkal jobban kellene ügyelni. Bírom viszont a zoomját. A
legérdekesebb tapasztalatom azonban az, hogy zavar fotózáskor a többi ember
jelenléte. Mitől félek? Hogy észreveszik, milyen pancser vagyok? Tán csak nem
látszik?
Ma újra felveszem azokat a tájakat, melyekről többet vagy jobb képet szeretnék
készíteni.
Majd csak belejövök.
Utolsó kommentek