Mickey webnaplója

Olvasom az Eőry Ajándokról szóló interjúkötetet. Bőségesen szól a reinkarnációról. Többször is visszatér a kérdező a témához. A lélekvándorlásról szóló részek nem hatnak meg, mert nem hiszek létében. Problémáim: Jézus és mások halottámasztásaikor mindig emberekké lettek a halottak. Bizonyosan mondhatom, hogy Lázár saját lelkét kapta vissza. Beszélnek arról is, hogy mennyi ideig tartózkodik a tisztítóhelyen a lélek. Gyanítom, hogy semeddig, mivel a testét elhagyó lélek kiesik az időből. Így írja ezt a jezsuita Boros László is vagy ötven évvel ezelőtt könyvében. Gondoljunk csak a tékozlóra. Szembekerül apja irgalmas jóságával. Meddig tart a fiú tisztulása a személyes találkozásban? Semeddig. Intenzitások találkoznak az ölelésben. Nincs idő, illetve ha van, nem számít. Csak az ölelő szeretet.

Hitünk szerint az irgalmas jósággal való találkozásban oldódik fel a teremtő és a teremtmény között meglevő hatalmas különbség, tehát nem időben, hanem irgalomban történik mindez. És itt vitatkoznék Dienes Valériával is, aki a lelkek hosszas tisztulási folyamatáról írt annak idején.

Egyébként meglep, hogy a természetgyógyászatban élő Eőry csak néhány gyógyító tippet közöl. Nevezetesen kettőt. Ezek: hasmenésre görögdinnyét ajánl fogyasztani, mert garantáltan steril annak a húsa. A másik: savtúltengésben szenvedőknek ajánlja: rágjanak mandulát. Biztos igaza van.

A testnevelő pedagógus (szerintem tornatanár) vicce a kórházból való távozása előtti napon: A góbé feljön Pestre, kirándul a budai hegyekben, baleset éri, összetöri magát. A postán táviratot szövegez: Gyertek értem, mert nagyon megsebesültem. Stop. Bevertem seggemet. Stop. Vigyetek haza. Stop. A postáskisasszony elolvassa a szöveget, s pironkodva adja vissza a papírt: De uram, ilyen szöveget nem továbbíthatok. Mire a góbé: Rendben van! Legyen szíves, törölje ki a seggemet, és adjon vissza egy forintot a rövidítés fejében.
Ingyenes ötleteim az egészségügynek:
Az ún. invazív eljárások eléggé „megterhelik” a pácienst, és fájnak. Két elv felhasználását proponálom a testnyílásokon való „betekintések” emberségesebbé tételére.

1. Kesztyűujjszerűen visszahúzódó műanyagcső használatát. Ez előretoláskor körkörösen belülről építkezne, míg a kívánt mélységet el nem éri. A gyakorlatban megfigyelhető a redőzött, hajlékony szívószálakon. A redők hajlandók erőteljes nyomásra egymásba tolódni.

2. A szondákat „búzakalász” elejére kellene rögzíteni. Majd egy rásegítő „mocorogtató motor” segítségével továbbhajszolni a belekben. A mesterségesen előállított búzakalászok egyirányú mozgását a cél elérésekor ki kellene iktatni, esetleg úgy, hogy azok bizonyos idő elteltével lebomlanak, felpuhulnak, kilökődnek stb.

3. Elképzelhető ún. koller-járatok, csigák útján bevezetni a szondát. Egyik irányban tekerve előre mozog, fordítva pedig kifelé igyekszik. A részletkérdéseket oldják meg a technikusok.

4. Rajtam négy helyen négyféle ultrahang-vizsgálatot hajtottak végre. Mondanom se kell, hogy négy helyen. Nem lehetne a nyaki, a szív, a hasi és az urológus által végzett szondázást egy helyen egymást követően elvégezni. Az elv azonos, a feltárás elemzése gyors, a munka sokkal hatékonyabbá lehetne. Még akkor is, ha négy specialista dolgozna egymás után a delikvensen. Mi szól ellene?    

Persze ezek csak ötletek.