Gyűlnek a fotótémák. Azért gyűlnek, mert annyi vehemenciával kezdtem hozzá a témaválasztáshoz, hogy méltónak bizonyult arra, hogy böjtben szögre akasszam a gépet, és majd csak húsvét után foglalkozzam vele újra. (Pl. készítek egy makrót az 56-os Kossuth-címeremről, de vannak arra érdemes tájak és pofák, akikről szívesen gyártanék képdokumentumot.)
Ismételten érdekes területeket fedez fel Mica a neten. Talált egy netrádió-sorozatot, és miközben máson dolgozik, kitartóan hallgatja az egyik adót. Ez egy amerikai zenei adó, de csak zongoramuzsikát sugároz. Az adás elég unikális, amennyiben vegyes műfajú darabokat adnak, hol klasszikusokat, hol jazzt, hol bárzongorista stílusban játszik valaki. Lehet totózni, hogy mit hallunk, merthogy soha nem kommentálják, a számok előtt nem mondják be, és utána se. Maga az adás rendkívül tiszta, szídí-(CD) minőség. Megkedveltem magam is, néha leülök nála a fotelben, és átadom magam a zene élvezetének.
Ő meg dolgozik. Tegnap befejezte a zsolozsmáskönyv egyik kötetének gépre vitelét. Csaknem kétezer oldalas, több színnyomású anyagról van szó. Ráadásul sok egyéb szempontra is figyelni kell. Pl. rendszeresen hivatkoznak a szövegben adott oldalszámokra, és ezekben nem illik sem hibázni, sem kihagyni a lapszámot. Legalább meg kell őrizni a hivatkozási szöveget, hogy ha a tördelő beállítja majd az oldalakat, oda lehessen írni. Nem tudom, ő vagy én örülök-e jobban, hogy a végére ért e munkának, mert saját bevallása szerint rengeteg olvasnivalót zúdítottak rájuk az egyetemen, és többé-kevésbé be is vasalják rajtuk. Kellene, hogy több ideje maradjon ezekre, meg a nyelvekre, mert nyelvvizsgák nélkül nincs diploma.
Szeretném, ha kimenne Franciaországba, hogy felelevenedjenek benne a gimiben tanultak, és rutinossá alakuljon beszédkészsége. Hol van rá idő, hol van ennyi ideje?
Pedig szükséges volna nagyon.
Az angolról nem is beszélve.
Ma felhívom Évát, hogy egyeztessenek időszakot. Mica segít a sógorának házat tatarozni, az meg megtanítja franciául (valamennyire). Ez az aktuális dédelgetett tervünk.
Nagyon biztatom, mert az idő haladtával csökken az agy befogadóképessége. Nem jó egy percig se halogatni a nyelvtanulást.
Úgyse lehet anyanyelvi szinten elsajátítani, de legalább jó színvonalon sikerüljön ennek a kettőnek a megtanulása.
Utolsó kommentek