Kedvelem a zsidóvicceket.
Ezt muszáj mostanában rögzíteni, mert ma
nagyon könnyű az antiszemitizmus levakarhatatlan megbélyegzésében
részesülni.
Hogy ez mennyire így van, bevezetésként egy erről szóló viccet másolok ide, de
nem azért, mintha ez volna a világ legjobb vicceinek egyike.
– Uraim, ezt nagyon gyorsan abbahagyják, mert lecsukatom magukat.
A másik kettő megszeppen, csönd lesz. Úgy negyed óra múlva egyikük megkérdezi a sértődékeny utastárstól:
– Elnézést uram, néger viccet szabad mesélni?
– Azt szabad.
– Két néger találkozik. Egyik így szól: „Te Kohn...”
És most jöjjön egyike a három legjobb zsidóviccnek, mert rátaláltam a neten:
Tehát 1.
Két zsidó utazik a vonaton, egy fiatalabb és egy öregebb. A fiatalabb odahajol az idősebbhez:
– Bocsánat uram, megmondaná, hány óra?
Az idősebb nem válaszol. A fiatalember megkérdezi még egyszer, aztán még egyszer, mígnem az idősebb így szól:
– Tisztelt uram! Természetesen tudom, hogy hány óra van. De gondolja csak el:
Én megmondom önnek, hány óra, természetesen beszédbe elegyedünk, összebarátkozunk. Meghívom magamhoz ebédelni a hétvégén a családomhoz, ön elfogadja a meghívást, találkozik a feleségemmel, a leányommal, aki pont tizennyolc éves, egymásba szeretnek, összeházasodnak…
Na kérem: Tudja ki adja a lányát egy olyan pónemhez, akinek még egy vacak órája sincsen!
A másikat megpróbálom fejből ideírni, s majd pontosítom, ha ráakadok a viccgyűjteményre:
Grün összefut Kohnnal a pályaudvaron.
– Hová utazol, Kohn? – kérdezi Grün a barátjától.
– Kecskemétre – válaszolja Kohn.
Mire Grün: – Hát idefigyelj, te piszok! Ha te azt mondod, hogy Kecskemétre utazol, akkor biztosra vehetem, hogy Miskolcra mész, de mástól történetesen megtudtam, hogy te most tényleg Kecskemétre készülsz. Akkor meg miért hazudsz?
A harmadikat nem tudom végigmondani, mert túl komplikált és hosszú, azzal muszáj várni addig, amíg előkerül a szöveg. Még visszatérek rá.
Utolsó kommentek