Mickey webnaplója

„Ma nincs sem szabályos, sem rendkívüli világnap” – kürtölte szinte naponként valaha a rádió. Ma sincs, de mintha erős melegfront volna. Vagy ha az sincs, mitől szédelgünk többen? Mint tegnap jeleztem, ma Püspökszentlászlóra igazolunk Tücsivel a hétvégére, így holnap érthető okokból nem jelentkezem.
Ma sem történt semmi különös, legalábbis eddig, de hogy meséljek valamit, pótolom egy korábbi mulasztásomat.
Esett, amikor esett, hogy Mica egy szombat éjszakán hazaindult a Bogárbuliról a csapatával a nyóckerből. Még ott helyben, a Krúdy utcában a gyerekekbe kötött egy nagy melák részeg. Mica megvédte a fiatalokat japános technikájával. Ment közöttük az adok-kapok egy darabig, mígnem a gyerekeket felvette az éjszakai buszjárat, Mica meg utánuk szaladt. A következő megállóban bevárta őt a busz. Feltételezésem szerint közben kaphatott egy piros lámpát is, és a két megálló nincs igazán messze egymástól. (Baross u. Rákóczi tér).
Otthon aztán szó szót követett, amikor élményét azon frissiben előadta. Többek között megjegyeztem, hogy még szerencse, hogy nem voltak társai a támadó romának. Mire a fiú azt mondja: Ácsi, nem cigány volt, hanem egy fehér ember, egy nem cigány. Aztán mondta tovább a magáét. Eltelt egy néhány perc, talán tíz is, amikor egyre inkább beleéltem magam a történet részleteibe, és rákérdeztem: Aztán hogy-hogy nem ment padlóra a cigány egy akkora rúgás után? Mire Mica újfent megerősítette, hogy nem cigány volt az illető.
Ekkor jöttem rá, mekkora ösztönös előítélet él bennem.
Adva Józsefváros, az éjszaka, a megtámadás, a részeg. Hogy-hogy nem cigány? Tényleg, hogy-hogy?
De hát, ha egyszer nem az volt az illető, akkor nem az volt, és kész.
Nem gondoltam volna magamról, hogy ennyire mélyen meggyökereznének bennem sztereotípiák.
Óvatosabbnak kell lennem emberekről alkotott véleményemet illetően, és főleg az ártatlanság vélelmét kötelező kiterjesztenem mindenkire, a jóarcú, és az általam antipatikusaknak látszó valakikre egyaránt. Ez hát ma lerögzített élményem tanulsága.
Nektek is jól jöhet szembesülni saját előítéleteitekkel.