A centurió megszólítja Jézust: „Uram, nem vagyok méltó, hogy
hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám.” Ez
áll az Evangéliumban párbeszédük részeként. A tiszt messze lakott. Nem akarta
fárasztani a Mestert hosszas gyaloglással. Udvariasságból mondta nagy hittel az
előzőeket. Elhitte ugyanis, hogy Jézus távolról ugyanolyan hatásosan képes
megszüntetni a rosszat, mint közelről. Figyeljük meg: nem magáért emel szót,
hanem kedves csicskása érdekében. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert mi áldozáskor
saját lelkünk gyógyításáért kérjük a segítséget.
Egyik este próbálkoztam ezzel a formulával: „Uram, nem vagyok méltó, hogy
hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én ……m. És sorban
azokra gondoltam, akiket ismerek, rokonok, betegek, ismerősök, barátok,
munkatársak. Sokan voltak. Uram, csak egy szót szólj, és megvigasztalódik …..
Csak egy szót szólj, és kitisztul az agya ……-nek.
Csak egy szót szólj, és helyre zökken …….
Csak egy szót szólj, és megnyugszik ……..
Csak egy szót szólj, és ráébred az igazságra …….
Csak egy szót szólj, és kiengesztelődik velem ………
Csak egy szót szólj, és rád talál újra…….
Csak egy szót szólj, és megváltozik természete…….-nek
Csak egy szót szólj, és újra egészséges lesz………..
Csak egy szót szólj, és közösségi emberré lesz…….
Csak egy szót szólj, és megembereli magát ……….
Csak egy szót szólj, és elmúlik szenvedése……….
Csak egy szót szólj, és baráti lesz ellenségeskedés helyett
…….
Azt hiszem, akkor hagytam abba, amikor elaludtam.
Utolsó kommentek