Mickey webnaplója

Még fogok írni a Lázár Ervin könyvéről, melyet hamarosan ki- és bevégzek. Ide most csak egy fontos epizódot rögzítek, mely két részből áll. Az első felében leírja, hogy a polgári kormány győzelme idején 1998-ban meghívták a miniszterelnöki beiktatásra. Kiderült, hogy az ismert és elismert írónak nincs egy tisztességes rend öltönye, megfelelő ünneplős cipője, egyedül átmeneti kabátja állja ki az elfogadhatóság próbáját. Kiderült az is, hogy a karzaton a kakasülőre szól a jegye, ott is a leghátsó sorba. Mivel korán érkezett, dohogására azt tanácsolta neki egy hivatalos ember, hogy cserélje el egy meg nem jelent valakinek a nevével az övét, és fáradjon amannak első sorba szóló helyére.
Így is tett.
Lefelé OV feleségével és gyerekeivel egy liftben utazott. Köszönt neki illendően, de az asszony nem ismerte fel, nem is köszönt vissza neki.
Ám folytatása lett a dolognak.
Egy másik helyen azt írja meg ez az őszinte író, hogy Lévai Anikó (OV-né) felhívta telefonon, hogy gyerekei szerepelnek egy mesejátékban, melyet Lázár E. írt, és megtisztelné-e jelenlétével ezt az előadást. Kérdi ezt azért, merthogy nem kínos-e neki, ha OV családjával egy társaságban mutatkozik.
Ez utóbbi történés két tanulságot hordoz. Az egyik LE-t személyesen érintette. Higgadtan megállapította, hogy nem idegenkedik tőle OV-né, csupán elszórakozott, azért nem ismerte fel a liftben. Sajnos a másik meglehetően időszerű és elterjedt a magyar közéletben.
Kínos egyes lapokba írni, egyes lapokat olvasni, egyes eszméket képviselni, egyes tisztességteleneket elviselni, egyes véleményeknek hangot adni, és kínos lehet egyes közéleti szereplőkkel egy társaságban mutatkozni. Lévai Anikó tisztességét illetően nincsenek kétségeim. Lázár Ervinét illetően se. Ám a megboldogult írónak számos anyaga jelent meg a Népszabiban, az ÉS-ben, stb.
Felkérték, és ő írt.
Ebből gondolhatta – hozzáteszem, joggal – LA, hogy esetleg kompromittálja LE-t a velük való együtt mutatkozás.
Itt tartunk.
Dehogy tartunk itt.
Idáig süllyedtünk.   
És ez rettenetesen fáj.