Örömmel fényképezgetek, tanulom vén fejjel a digitális technikát. A sok kallantyú, leágazás, átalakítási lehetőség, telepítés, zoom, fények és idők, automatika és képkivágás, letöltés és feltöltés, változatok gyártása és képaláírások megszövegezése mind megannyi rébusz, rejtvény, enigma, talány, rejtély, izgalom – odafigyelés és felejtés egyensúlyba hozatala. Azért nagyon szeretném megmutatni e technikán keresztül is Isten szépséges teremtését.
A portrézást egyelőre hanyagolom, pedig… Pedig minden arc valamiképpen Teremtőjét hordozza, és egyetlen pillantással felmérhető az a személyes történelem, melyet az arc gazdája megjárt.
Attól is csoda az arc, hogy magába foglalja a szemet, a lélek tükrét.
Lehet egy láb csinos, hosszú, barna vagy petyhüdt, lehet egy has lapos vagy dagadt, a lélekről alig szól valamit. Minden a fejen mutatkozik meg.

Talán, ha aligöltözetben mutatkoznánk, többet jelentenének az egyéb testrészek is, mint így. A legtöbb, amit egy pasiról pl. megtud az átlag megfigyelő, hogy a nyakkendője és a zoknija színbe vannak-e hangolva vagy sem. De akár így, akár úgy… na und?
(A nőknél kissé bonyolultabb a helyzet.)

A szem viszont mindent elárul. Némán panaszkodik, szenved, mosolyog, ráncai az idő előre haladtát mutatják, de az értelmességtől a szeretetig, a tompaságtól a levertségig, a kétségbeeséstől a bizakodásig – minden leolvasható róla.
Egyelőre mégse tervezem megörökítésüket. Részint sokan mások úgyis művelik már, részint nem kívánok személyiségjogokkal bíbelődni.

Később majd meglátjuk. 
Az elékészült anyag weblapomra téve fotóim címmel. Akit érdekel, vesse pillantását ifjabb Miklós fotóira is.
Megéri.