Olvasok egy nyelvelemző könyvet. Már említettem nemrég:
Hárompercesek a nyelvről. Igazán egy rádióműsor sorozat alapján
szerekesztetett, mely adások 1992 és 1997 között hangzottak el. Ebben sok
érdekesség található.
Néhányat már cincáltam, még hármat idézek ide:
Az egyik: A szerző szerint a lepusztult hegyek helyett ma már lekopott hegyesekről beszél a földrajztudomány. Noha ő, a korával haladó szakember új értelmét is ismeri: lepusztult étterem stb. értelemben. A műsor óta nem telt el tizenöt év se, de már nem lepusztultat mondanak a fiatalok évek óta, hanem „lepukkant”-at.
Érdekes, hogy a boszorkány szó török eredetű: olyan lidérc, mely éjszaka nyomást gyakorol áldozatára.
Még érdekesebb, hogy felveti: kölcsönzött ige-e a magyarban
a szekíroz? Azt mondja, „igen is, meg nem is. A töve természetesen kölcsönzött
(tehát a szekír-), csakhogy ez még nem ige. Ami igévé teszi, az a -z igeképző,
amely viszont nem kölcsönzött elem. Tehát a szekír-tő kölcsönzött tő, de nem
ige; a szekíroz szó ige, de mint ilyen nem kölcsönzött, hanem a magyarban
képzett.”
Hát akkor lássuk!
A sequor követ, kísér, üldöz értelmű latin álszenvedő ige. Német mintára
szórakozunk ezzel a latin szótővel, amikor hozzácsapjuk az -íroz képzőt.
Maskieren, studieren mintájára, maszkíroz, studíroz. Ezzel az elemzéssel
(latin-német katyvazzal) szekírozom a szerzőt, hogy világosan lássuk: hogyan
üldözzük egymást magyar-latin-német szóval.
Utolsó kommentek