Miért éppen pipacsokat fotóztam le? Méghozzá előre
eltervezve.
Tegnapelőtt az orvoshoz mentem és énekpróbára.
Tegnap kiváltottam egynegyed évre a gyógyszereimet.
Ma pedig lefotóztam a Csévi és a Kapy utca sarkán a pipacsokat.
Tervszerű volt a megkeresés.
Napok óta szemezek a kiválasztott virágokkal.
Ma aztán hegymászó MBT-mel felerőlködtem a domboldalon, hogy
lencsevégre kapjam a szépségeket.
Jogosan kérdezhetné valaki, miért éppen ezeket a „koklikó”-kat fotóztam le,
mikor a szerkesztőség udvara teli van virágokkal, amikor a Pasaréti tér két
sarkán virágárudák kínálják a nemesített szépségeket, amikor a Match
virágládáiban és a tér közepén lévő Mária-szobor tövében is épp elég virág
található. Miért éppen a pipacsokat fotóztam le?
Több okból.
A virágárus portékái ki vannak emelve természetes környezetükből: sok egyforma virág
egy ládában. A tér virágai pedig nem olyan efemerek, mint a pipacs. A pipacs
attól a legártatlanabb, hogy mire csokorba szedem őket, már eldobják szirmaikat,
elhervadnak a kezemben, eldobálják leveleiket. Ellenállnak tehát minden
birtoklási kísérletnek.
Csak helyben hagyják magukat szeretni.
Kétszínűek, de a szó jó értelmében.
Lehetnének fekete-fehérek is, de nem azok.
Fekete-pirosak. Piros-feketék. (Le Rouge et le Noir)
Annyira megtetszettek, hogy 11 képet készítettem róluk. Majd Mica segít
feltenni fotóim közé őket.
Nem véletlenül írtam az előbb koklikót.
A pipacsot a környező országokban többféleképpen nevezik.
Mi pipacsnak, talán piros színe miatt.
A rómaiak rhoeasnak mondták,
az angolok az érzékies poppy szóval emlegetik,
a koklikó francia. Persze sokkal bonyolultabb leírva [coquelicot = kakastaréj],
a horvátok „turčinak”-nak nevezik,
a németek Feldmohn-nak, a lengyelek polny mak-nak, a románok
mac de câmpnak [mind három mezei mák] hívják,
az oroszok vadmáknak [gyíkij mak].
A szlovák szótárban nem találtam meg. Nyilván hasonló neve van ott is.
Egyszer említettem, hogy megvettem a környező országok szótárait, hogy ne legyek egészen sötét, ha érintkezésbe kerülök bármelyik nemzet tagjaival. Innen van, hogy román, orosz, szlovák, német, szerb–horvát (no lengyel is) szótáram van. Szlovén és ukrán nincs. Ezek azóta lettek önállóak, hogy megvettem a szótárakat. Nincs valakinek ukrán–magyar magyar–ukrán, illetve szlovén–magyar magyar–szlovén szótára?
Egyáltalán mit szólnátok hozzá, ha propagandát kapna: aki
nyitni szeretne szomszédaihoz, vegye meg valamennyi szomszéd nemzet szótárát.
Ez mintegy első megtehető lépés lehetne az őszinte közeledés, nyitás felé.
Nem bánnám, ha mozgalommá szélesedne ez a kölcsönös gesztus. Mert már-már
tarthatatlan az örökös békétlenkedés, a sebek állandó feltépése, anélkül hogy
valaki a megbékélés útját mutatná meg.
Javasolom továbbá a magyar–magyar szótár megírását is,
melyben az ilyenek nyelvéről az olyanok nyelvére fordított szócikkek kapnának
helyet, és fordítva Lenne tehát Olyanok–Ilyenek szótár és Ilyenek–Olyanok
szótár is.
Hátha segítségével szót értenénk egymással közös ügyeinkben.
Tőlem lehetne a címe Maguk fajtája és
magunk fajtája is. Kérdezem: Miért ugrottunk egymásnak, és még meddig
akarunk farkasszemet nézni egymással ilyenek és olyanok?
Utolsó kommentek