Maga a paradoxon – látszólagos ellentmondás – nem is olyan
régi filozófiai kategória. Az 1500-as években vezeti be S. Franck (Ulm) a M.
Kat. Lexikon szócikke szerint. Ebben olvasom: a két legjelentősebb paradoxonunk
a „megtestesülés és a kegyelem”.
A megtestesülés sokszorosan az. A természetben nincs szűzen születés, és
hogyan lehet a Fiúisten anyja a teremtett Mária. A Fiú öröktől létezik
(Kezdetben volt az Ige)…
A kegyelem pedig azért az, mert Jézus mondja: „semmit se tehettek” (mármint
üdvösségetek megvalósulására. Az ugyanis ez az Istennek fenntartott döntés), másrészt
Jakab írja: hitetek tettek nélkül mit sem ér. Jézus is nyilatkozik: Legalább a
tetteimnek higgyetek! Tehát minden az Isten kegyelméből áll fenn, de ez nem
ment fel senkit azoknak a tetteknek a végrehajtása alól, amire teremtve lett.
Egyszer László Gábor (Regnum Marianum) még amikor a Domonkosok templomában
ünnepeltük december 8-át (Szeplőtelen Fogantatás az RM ünnepe) azt prédikálta,
hogy a katolikus vallás az
és
vallása.
Megpróbálom foszlányait idézni, hiszen régen volt. (Könnyen lehet, hogy a BM
archiválta a teljes beszédet. Forduljatok hozzá. Akkor volt ez ugyanis, amikor a mise után hazafelé igyekvő Gy. Marci
bá-t lemeszelték a rendőrök a Keletinél. Nem tudom, mit véthetett, lehet hogy
csak macerálni akarták a Trabantos papot.)
Tehát László pater ilyesmiket mondott:
A katolikus vallás
a tettek vallása és a szemlélődésé
is;
a kegyelemre épít és saját
döntéseinkre;
tud szegény lenni és tud bővelkedni;
a sírókkal sír és az örvendezőkkel
együtt örül;
tud jellé lenni és megpróbál életben
maradni;
tud ragaszkodni és tud lemondani,
dolgokat elengedni;
két lábbal áll a földön és a menny a
hazája;
szereti övéit és szereti ellenségeit;
úgy él, mintha minden rajta múlna és
tudja, hogy minden a Gondviselésen múlik;
művelődik, tájékozódik, és tudja,
hogy ez semmi, a szeretet a minden.
Hittant tanít és tisztában van azzal,
hogy Isten személy, nem tantárgy, se nem fogalom.
Sok ilyen van. Pál is ír ilyeneket:
Akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna (ugyanő megírja a
szeretethimnuszt);
aki sír, mintha nem sírna, aki örvend, mintha nem örvendene; aki vásárol,
mintha meg sem tartaná; s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem
érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ. (1Kor 7,29-)
De gondolhatunk a nyolc boldogságra is. Mintha a beteljesedett túlsó világ
felől szemlélné a Mester teremtett szép világát. Onnan szólnak mondásai. (Nem
úgy beszél, mint a farizeusok, hanem
mint akinek hatalma van.)
Mindezeket összegezve azt kell mondanunk, hogy a transzcendens valóság felől
próbálja kifejteni a kijelentéseket a katolikus vallás, és ezek itt a földi
valósággal mintha ellenkeznének.
A világ csak szeretetben tud élni, fennmaradni. Erre mintha rácáfolna a gazdagok
látszólagos létbiztonsága. Pedig ez nagy tévedés. Az a mohóság, mely
korunkat jellemzi, nem vezet jóra. Mi meg paradox helyzetben éljük életünket: szegények és
gazdagok, jók és gyarlók, igyekvők és bűnösök, építők s olykor rombolók,
tisztán látók vagyunk, és olykor éppen ellenkezőleg.
Ez a tükör által homályos világ földi létünk terepe, gyakorlópályája, paradox
mivoltával.
A kiteljesült lét másmilyen. Ott nem a mi útjaink, hanem az Övé, nem a mi
gondolataink, hanem az Ő gondolatai realizálódnak.
Majd meglátjuk.
* * *
Nem állom meg, hogy ne lopjak nektek egy kis csemegét hét végére Deske
legutóbbi postjából:
„Talán olasz testvérek készíthették. Ferences templomunkban kis
asztalkán elvihető DVD a Rend működéséről. Tört magyarsággal alámondott szöveg.
Addig lineáris, hogy Brazíliában kórházmenhely AIDS-haldoklóknak, San
Franciscóban ebédosztogatás, hogy a templompadokban hajléktalanok alszanak,
hutu és tuszi gyerektanítás.
Firenzében kiköltöztek a városszéli cigánytelepre. Helyrehoztak egy talált
tönkrement lakókocsit, abban élnek. Reggel munkába, hogy legyen miből eltartani
magukat. Eleinte se villanyuk, se vizük, se bútoruk. A szomszédság kezdte
segíteni őket. Mosolygó suhancok és páterek a mikrofon előtt.
De ami igazán. Amit több helyütt is elmondanak. Hogy ők nem téríteni, hanem
maguk megtérni akarnak. Nem meggyőzni, hanem tisztelettel megérteni a másikat. Mutatja is, diskurzus
sárgaköpenyes buddhista papokkal.
Ez döbbenetes. És nekem szóló, mert én is csak ezt az utat-”
(Muszáj volt
döntenem a lényeget, hogy kiemelkedjen. Gy. M.)
Utolsó kommentek