Neki nincs mai nap, örök jelene van, melyben az előre és a hátra egyaránt folyamatos.
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Elgondolom, hogy az ember által ismert kb. 1 458 000 növény- és állatfajról ma is gyengítetlen energiával gondoskodik, de tudja azt is, hogy 5,5 és 20 millió között pontosan mennyi az összes – eddig még fel nem fedezett – fajok száma, mennyi közülük a veszélyeztetett, hány mutáció fog megvalósulni és fogja módosítani a fajok számát, milyen sorrendben, és mikorra időzítve – lévén, hogy teremetett anyagot tartalmaznak ezek a valóságelemek. Mindezen ismeretek egyszerre élnek benne:
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Látja, mit viszünk végbe egymással, egymás ellen, egymásért. Látja, hogy melyik repülőgépek milyen sorrendben fognak rendre leszállni, melyek pusztulnak el, hol lesz legközelebb földrengés, lesz-e és hány áldozata, s hogy azoknak miért éri meg elhagyni a földi világot éppen abban a pillanatban. És bár mindezeken rajta tartja jóságos szemét,
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Ismeri az ember időszakos kegyetlenségét, ismeri esetenkénti szadista hajlamát, veleszületett agresszióját, sorozatos hűtlenkedéseit, visszatérő bosszúállásait, elcsábulását a gonosz megkísértései nyomán, ismeri a helyi és az általános háborúkat kimenetelükkel együtt: Ám
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Ismeri kegyelmének ellenállhatatlan erejét, megejti az emberek egy részének
szívét, felismeréseket támaszt némelyekben, népek sorsát eldöntő képességekkel
lát el egyes embereket, társadalmak életszínvonalát folyamatosan áttekinti,
értékeli, hagyja – vagy éppen belenyúl – legbölcsebb belátása szerint, és nem a
mi gondolataink mentén:
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Felkelti napját jókra és gonoszakra, bő terméssel lepi meg a gazember
politikusokat nyögő nemzeteket, aszállyal sújtja a törekvő becsületeseket. Mi
ezt látjuk olykor, ő egészen mást lát:
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Látja a testvérháborúkat, a mérhetetlen pénzimádatot, a lébecolást, a
kacérságot, kihívó pimaszkodásainkat, az ellene és egymás ellen elkövetett
sok-sok őrültséget.
Áttekinti és rendszerként mozgatja az univerzumot az utolsó elemi részecskéig
bezárólag. Csillagrendszerek keletkeznek és múlnak el tetszése szerint,
sötétanyaggal teríti be a teret, rendezi el az űrt bölcsessége szerint,
szabályozza a hőeloszlást akarata szerint, gyönyörködik a legkülönfélébb
égitestek összetételében, működésében, a rajtuk lejátszódó folyamatokban és
fejlődésükben.
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Több milliárd földi testet is alkotott lelket lelkedzve bele, ismeri eme
testek-lelkek minden rezdülését, életkilátásait és végét, szeretettel szemléli
valamennyit, mert magára ismer bennük, minden lényegünket takaró maszkunk
ellenére. Ismerte? – Ismeri és mindig is ismerni fogja minden felmenőnket, s
azokat is, akik utánunk jönnek, mert akarata szerint érkeznek – vagy nem – az
új életek is. Azért igen, és azért nem, mert a teremtésnek így a legjobb, ez
válik a javára. Isten pedig együtt látja mindezeket a valóságelemeket.
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Vágyik megmutatni fantáziájának, erejének, alkotókedvének, szeretetének a
végtelenségét, mindenféle érzékszervvel ellát bennünket. Ez az ő kommunizmusa.
Mindenki részesül a világból szükségletei szerint, mert az valósul meg, amit ő
akar, és nem az, amiről a potentátok úgy vélik, hogy az ő művük, s azért kel
fel a nap, mert ők így döntöttek. Isten jót mosolyog ostobaságuk tapasztalásán,
és nem hagyja befolyásolni eredeti és örök terveit. Humorral és ártatlanul
szemléli esetlenkedéseinket. Mert ő jó, és kitart benne, mert a szeretet ő maga.
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Folytathatnám annak a felsorolását, hogy ismeri valamennyi keletkezett írás
szövegét, akár elégették az ávósok, akár nem, akár része volt az alexandriai
könyvtárnak, akár nem, akár bezúzták az elnyomók, akár nem. Ismeri tenyerünk és
minden falevél erezetének rajzolatát, ismeri ki nem mondott gondolatainkat,
kimondott, de másképp gondolt szavainkat, irányultságainkat és titkos
terveinket.
Múltunkat éppúgy, mint jövőnket.
Boldogságainkat és szenvedéseinket, a minket beborító és bennünk tenyésző
flórát és mikrofaunát.
Ismeri, hogy koporsós temetésünk lesz-e vagy urnás, tengerbe veszünk-e vagy
anyaföldbe, szétszóratunk-e a levegőbe. De mit számít mindez?
Hogy tudnám befogni a végtelent?
Meg se kísérelem.
Itt abbahagyom csendesen megjegyezve:
Isten nem álmos, nem fáradt: szeret.
Utolsó kommentek