Nem szeretek itt lakni, mert ha déli szél fúj, a gázgyár iszapjának kátrányszagát hozza a lakásba.
Szeretek itt lakni, mert közel a város, és még sincs közel.
Nem szeretek itt lakni, amikor a nyárfákról hónapokig hull a gyapotszerű termés, és ég tőle a szemem éjjel-nappal.
Szeretek itt lakni, mert amikor kinézek, rétre és fákra látok, nyugaton pedig a hegyekre.
Nem szeretek itt lakni, mert a nyárfák az égig nőnek, és egyre inkább eltakarják előlünk a Hármashatár-hegyet.
Szeretek itt lakni, mert csakugyan kisebb arborétum vesz körbe minket. Vannak meghagyott, régi nagy platánok, vackort hozó fa a réten, madárcseresnye-fák itt-ott, a réten sok a sárga bóbitájú bakszakáll, Mária-kék katáng, százszorszép … és ki tudja még hányfajta őshonos növényfaj tenyészik itt.
Nem szeretek itt lakni, mert szabályozhatatlan télen a fűtésünk. Ha melegünk van, kiengedjük az űrbe. Lehet, hogy ettől van globális felmelegedés?
Szeretek itt lakni, mert hajnalban rigók füttye ébreszt.
Nem szeretek itt lakni, mert nyáron, mint egy kazán, úgy viselkedik a betonfal. Felmelegszik, és éjszaka se hűl le eléggé. Ventilátor zümmögése mellett tudunk csak valamelyest pihenni.
Szeretek itt lakni, mert előttünk a rét, és kora ősztől a fagyok beálltáig egyfolytában szól a tücsökzene. Érdekes módon nemcsak a tücskök nem unják meg, én se. Nem zavar, inkább megnyugtat, álomba ringat.
Nem szeretek itt lakni, mert évente egyszer Szigetfesztivál van, és te se szeretnéd, ha egy kocsmatöltelék stílusában „éneklő” hang éjjel fél kettőkor azt ordítozná, hogy „ne pofázzatok bele a dolgaimba”.
Szeretek itt lakni, mert elég jó elrendezésű a lakás ahhoz, hogy valamelyik kiröppent gyerekünk családját néhány napra befogadjuk.
Nem szeretek itt lakni, mert évente egyszer lomtalanítás van. Utálom azt a fajta pazarlást, mely ezt a visszatérő akciót övezi. Jobb szeretném takarékosabb módszerrel levezetni a kinek-kinek feleslegessé vált, de még használható eszközeitől való megszabadulást. Miért nem lehet a garázsok elé tenni a fölös cuccot azzal, hogy x összegért elvihető. Kanadában nem szégyellik így levezetni az elfekvőségektől való szabadulást.
Szeretek itt lakni, mert feljön hozzánk a vadszőlő, és belepi erkélyünk falát. Sokszor láttam már itt gyíkot napozni. Szívesen elnézegetem ezeket a mini-dinoszauruszokat.
Nem szeretek itt lakni, mert közel a Duna, sok a szúnyog, ha éppen invázió van, és nem irtják őket ütemesen. Lódarázs is fészkel valahol. Még jó, hogy minden ablakon szúnyogháló van. Azon nem rágja át magát.
Szeretek itt lakni, mert templomunk puritán, mégis összeszedett programokkal gondoskodik testi-lelki jólétünkről.
Nem szeretek itt lakni, mert kocsim nem fér a garázsba, ami így tele van vacakokkal. Akkor meg minek egyáltalán kocsitároló.
Szeretek itt lakni, mert még ingyen parkolhatok a ház előtt, és az se baj, ha a másik épületek előtt állok meg, nem szokták ezért kiszurkálni a gumikat, nem szokták összekarcolni a kocsi zománcát se, stb.
Nem szeretek itt lakni, mert rossz rágondolni, hogy saját tulajdonunkat képező panelszörnyünktől hogyan fog megszabadulni utolsó lakója. Saját költségén kell eltakaríttatnia a tömböket, és vásárolnia másik lakóhelyet magának? Előre sajnálom a csődtömeg miatt, és bocsánatot kérek egykori döntésünkért.
Szeretek itt lakni, mert – hála Istennek – eddig nagyobb konfliktus nélkül sikerült környezetünkkel együtt élnünk.
Nem szeretek itt lakni, mert közel a vasúti töltés, ide hallatszik a vonatok zakatolása, amikor Esztergom felé közlekednek, vagy onnan Pest felé. /Tücsi azért szeret itt lakni, mert szereti hallani, amikor elmegy a vonat a töltésen Esztergom felé vagy vissza./
Szeretek itt lakni, mert ha Esztergomba, Piliscsabára akarok menni, csak felülök a korszerű Siemens vonatra, és egyenest odavisz. Ha pedig Pomázra vagy Szentendrére kívánok menni, vagy éppen Dobogókőre vagy a Dunakanyarba, felülök a HÉV-re és odavisz.
Nem szeretek itt lakni, mert záporok után a döglött vasféreg bűzétől szaglik a flaszter
Szeretek itt lakni, mert sík a vidék, ezért nem kell okvetlenül téli gumikra váltani évente, ha van türelmünk tömegközlekedni azon a néhány igen csúszós téli napon.
Láthatjátok, hogy tele vagyok „szeretem-nem szeretem” dolgokkal. Ebből is az a következtetés vonható le:
Ez a világ nem tökéletes, de egyelőre élhető.
Utolsó kommentek