Fiúk! Van egy jó hírem. Nem kell megoldanotok semmit.
Múltkorjában az egyik tévécsatornán elhangzó interjúban Skrabski Árpád és
felesége, Kopp Mária beszélt a magyarok lelkiállapotának egyes részkérdéseiről.
Skrabski professzor többek között azt mondta, a férfiak és nők párbeszédében
zavarólag hat, hogy a férfi végighallgatva a nőt, meg akarja oldani azokat a
problémákat, melyekről az asszony beszámol. Nem veszi észre, hogy a nő sohasem
azt várja férjétől (férfiismerősétől), hogy megoldja problémáit, hanem azt,
hogy meghallgassa.
Ehhez várja amannak a visszajelzését.
A műsor elhangzása óta próbálom otthon tudatosan felhasználni ezt a
jelentőségteljes megfigyelést, mert van benne valami.
Ám azt ne gondoljátok, hogy ez olyan könnyű. Mármint nekem.
Miért?
Mert mi az, hogy ne adjak tanácsot? És mert én férfi vagyok, és feleségem nő.
Az én természetemből nem az következik, hogy
visszaigazoljam:
– Ahá, amit mondtál, megértettem. Igazán, ez történt veled? Nahát, hogy mik
vannak ... stb.
Az én természetemből az következik, hogy megpróbáljak kész
tippekkel reagálni az eseményekre: Ezt és ezt kellene csinálni.
Tovább bonyolítja a helyzetet az a ténykörülmény, hogy feleségem nő, aki vágyik
rá, hogy meghallgassa élete párja, és értésére adja, hogy megértette mondandóját.
Azért elő-előfordul újabban, hogy azon kapva magamat, hogy már megint
problémamegoldásokon töröm a fejemet, időben taktikát váltok, és mosolyogva
fordulok hozzá:
– Ühüm, meghallgattalak.
És vigyorgok hozzá, mint a vadkörte.
És már én is óvatos vagyok, mert gyorsan hozzáteszem mondandómhoz, hogy - NEM KELL MEGOLDANI! Tücsi
Utolsó kommentek