Mickey webnaplója

Ne mondd azt, hogy nem tetszik. Mondd azt, amit az egyik költő mondott a Nagy Gáspárt búcsúztató versemre (mely teli volt ilyenekkel: Ma érted cseNG-boNG a haraNG): „Csak azt sajnálja, hogy nem neki jutott eszébe.”
Ne sajnáld, hiszen akárkinek jut eszébe akármi, nem tudja megfizetni ötletének nemzetközi szabadalmaztatási összegét, így a magyar találmányok a pénzhiénák martalékai lesznek. Nincsenek bizonyítékaim arra vonatkozóan, hogy Bláthy bármely örököse kapott volna valamit a trafó feltalálásáért, hogy Jedlik Ányos szerzetes valakije meggazdagodott volna a dinamóelv vagy a szódavíz-készítés felfedezése miatt.
Így élünk hát Pannóniában.
Jut még eszembe: mintha Petzvál se kapott volna hatalmas összegeket a pentaprizma elkészítéséért. Vagy tévednék? Pedig máig eredményesen használják a fotótechnikában.
Sapienti Sat – az értelmi-s-égi csatorna. [ugye ez egy latin mondás: Bölcseknek (ennyi) elég ...] Ne mondd, hogy nem zseniális lehetőség egy értelmiségieket célzó tévéadó elnevezésére. Úgyszólván ingyen adom. http://emmausz.blog.hu/media/image/200906/1% részesedésért az adó által termelt haszonból.
Amikor a népművészeti cégnél dolgoztam – és később is – számos ötletem akadt, melyek hamvába hóttak. A népm.-i cégnél okosított fel az egyik középvezető, hogy nem elég egy jó ötlet. Hogy kifussa magát és megvalósuljon, ahhoz támogatókat kell megnyerni. Feltételezésem szerint azt akarta értésemre adni, hogy jobb pozícióban lévő embereket kell érdekeltté tenni az ötlet bevezetéséhez. Gondolom, igaza volt. De
http://emmausz.blog.hu/media/image/200906/1. Ha egy ötlet jó, akkor előbb-utóbb szabad utat kap, mert éhezi a társadalom megvalósulását.
2. Maffiózó tempónak tartom, hogy valaki pusztán nyújtott protekciója miatt (miattam nevezheti kapcsolati tőkének vagy akárminek) a semmiért tartsa a markát. Lehet, hogy tele van ilyesmivel a világ, és mindenki így csinálja, nekem minden porcikám tiltakozik ellene. Inkább vallom az LGT-vel: „Mindenki másképp csinálja”. Én is.
A Goldberger Textilben dolgoztam együtt egy álmodozó festékkészítővel, aki megtanult spanyolul, mert hozzájutott egy rakás ponyvához, melyek spanyol kiadásúak voltak. Ez a koma, a Sziszi, rájött, hogy a festékek összepasszírozása és tisztítása megoldható a hagyományos eszközhöz képest egy forradalmian újjal. Addig a vasdézsa alján lévő szitán körbeforgó kefével próbálták a festékből kiszűrni a szemcsés szemetet.
Nos, Sziszi újítást nyújtott be, melynek a lényege: tegyék légnyomás alá az edényt, és a sűrített levegő átpasszírozza a festéket. Aa szitán fennmarad a szmötyi, a kefe nem koptatja a rézszitát, a kezelés egyszerű, a melós egy szelepet nyit-zár, és seperc alatt átmegy az immár tisztított massza a dézsa alatti edénybe.
Elkészítették a TMK-sok (tervszerű megelőző karbantartás) a kísérleti darabot, a festők zöld kalapácslakkal kicsinosították, a vezetők pedig körbeállták a csodapasszírozót a bemutatkozása alkalmával. Sziszi is oda akart menni, hogy néhány szót szóljon. Elkergették onnan. Később se mesélt nekem arról, hogy pénz ütötte a markát ötletéért. Pedig a dolog bevált. Én is használtam festékkészítő koromban.