Tegnapra sikerült lenullázni,
majd egy másik programmal teljesen feltölteni az akkukat, úgyhogy reggel
boldogan csattogtattam a magammal hozott fotóapparátot mindenféle tücsökre,
bogárra. Mondom Tücsinek: komfortunk rabszolgái vagyunk. Figyeld meg: Volt a „pajtás
gép”, megnyomtad a bakelit exponáló gombot, továbbtekerted a filmet a bekelit
tekerővel, és végül ilyen-olyan minőségben előhívták a képeket. Voltak
modernebb, sokfunkciós és lehetőséget tartalmazó gépek is. Ám mindegyik
látványosan kínálta a kaszniján mértékegységekkel, piktogramokkal, hogy mit
miért hasznos figyelembe venni, beállítani. Képes voltam követni. A digitális
készülékünk ezerszer többet tud. Pl. egyezred sec. expozíciós időt, melyet a
legjobb Hasselbladok tudtak valaha. De rövid videojeleneteket is felvehetsz
vele hanggal együtt, melyet a Hasselbladok se tudtak. Viszont használati
útmutatója 180 oldal! Korábban egy ekkora terjedelmű könyvből a fotószakmát
megtanulhattad, előhívóstul, fixirestül, derítésestül, fénymérésestül. Ma pedig
egyetlen készülékről szól a leírás. De jövőre hatszor többet tudó, még nagyobb
érzékenységű gépet dobnak piacra, és ha bírod agyilag, kezdheted elölről az
újabb pixelek, elrendezések, utasítássorozatok megjegyzését, egészen a
következő vásárlásig. Hát hogyne volnánk saját luxusunk rabszolgái.
Nem így volt ez régen. A mai evangélium a gerazai megszállottakról szól. Olyan
csendes misén vettem részt, ahol elmaradt a szokásos homília is, a perikopa
(ev.-i szakasz) kifejtése. Nos a történet szerint két megszállott élt, dúlt és
zúzott azon a környéken. Jézust a bennük megbúvó gonosz lelkek megszólítják.
Azt kérik tőle, hogy ha kiűzi őket, hadd szállják meg a közelben legelésző
disznókondát. A Mester beleegyezik. A sok gonosz lélek (légiónak nevezik
magukat) megszállja a kondát, mely annyira megzavarodik, hogy „tömeges
öngyilkosságot” követ el: mind belerohan a közeli tóba és belefullad.
Sokak szerint csak tanító jellegű, valójában meg nem történt esetről van szó.
Ennek ellentmond, hogy jó közelítésben két szinoptikus is foglalkozik az
előfordulással. Sokféle üzenete van ennek. Én azon szoktam elmerengeni, hogy a
zsidók miért tartottak tisztátalan állatokat konda méretekben. Egyik oka
lehetett: eladták őket jó pénzért idegeneknek. Ha így van, mennyit érthetett
egy konda? Egyáltalán hány disznóból állt: Százból, kétszázból? Ráadásul az
evangéliumi leírások egyikében egy, másikában két gedarai (gerazai)
megszállottról van szó.
A legérdekesebb azonban, hogy Jézust egyáltalán nem érdeklik a gazdasági
összefüggések. Egy – vagy a másik leírás szerint két – ember megtisztítása egy
konda disznó áránál fontosabb, hiszen végrehajtja Jézus a megtisztításukat. Ma
mi lenne, ha rábizonyosodna egy emberre, hogy miatta kipusztult egy kondára
való sertés? Ma mit ér az emberélet, amelyet bagóért kioltanak olykor
elvetemült, majdnem azt mondom, megszállott társai. Megöltek egy legényt hatvan
forintjáért... mondja a népdal szövege. Ma is hasonló a helyzet. Egy mobilért
hajlandók ölni néhányan, akik úgy vélik kóros agyukkal, hogy ez a trendi. De
kiterjeszthetem a gondolatot a fehérgalléros kóros agyúak tevékenységével is: Hányakat
ölnek meg közvetlenül vagy közvetve őrült döntéseikkel. Nem is kell időben és
térben messzire menni. Elég, ha csak a mától hatályos újra tovább préselt
sanyargatásokra gondolok. Jézus fordítva gondolkodott: Neki két ember lelki
egészsége fontosabb volt egy sertéskonda áránál.
Hol vagyunk ettől? Igen messze, éppen ezért
hatalmas munka vár azokra, akik komolyan veszik a Mestert, és az ő mércéje
szerint szeretnék éltetni a társadalmat.
2009.07.01. 09:16 emmausz
Exponálok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr735168500
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek