– Mi különbség van egy tyúk között?
???
Hát az, hogy két lába van különösen a bal.
Későbbi:
Két süketnéma beszélget.
Az első:
– Ismered a Kovácsot?
A Második:
– A Kovácsot?
Az első:
– Kit?
Még későbbiek, sőt évtizedekkel későbbiek:
– Hogy hal meg a tűzoltó?
– Elég gyorsan.
Vagy:
– Hogy véd a svéd kapus?
– Csak áll a kapuban s véd.
És akkor jöjjenek a maiak:
Egy kis nyelvi humor ebben a melegben – írja.
Találkozás:
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
– Szia vöröske!
– Te engem ne vöröskézz le!
– Miért, jobb lenne, ha lerókáználak.....!?!
Előző munkahely:
A HR-es [kb. a Kádár-idők személyzetise] kérdezi az új titkárnőt:
– És mondja, az előző munkahelyén mennyi volt az
évi fizetése?
– ??? – Az előző munkahelyemen nem
dolgozott egy Évi sem!
Margarin:
Két egér beszélget a kamrában:
– Rád fog esni a margarin!
– Rámamargarin?
Hogy kapta Benedek Elek a nevét?
Anyukája reggel beszólt a kisfiának:
– Benn vagy még az ágyban?
– Benne, de kelek.
Trükk:
– Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott
csinálni, ha este nem tud
elaludni?
– Én? Elszámolok háromig és már alszom is.
– Tényleg? Csak háromig?
– Igen. Olykor fél négyig is.
Bevásárlás:
– Pistike, szaladj le a boltba, és hozzál egy kiló
hurkát! De ne véreset!
– DENEVÉRESET???
Egyenlet:
– Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt
az egyenletet?
– Nem. Két ismeretlennel.
Kérdés:
– Miért nincs bástya a vonaton?
– Mert a vonat nem vár.
Úszásoktatás:
– Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
– Hókusz, pók, ússz!
Tehén:
A tehén bonyolult állat. De én megfejtem.
Újabb kérdés:
– Miért nem gyűjt a darázs vasat?
– ???
– Mert azt a MÉH csinálja.
Ezek a viccek ingyenes ajndékok, meglepetések, ha úgy tetszik.
Minden napnak vannak meglepetései.
Tegnap pl. egy ügynök keresi a feleséget telefonon, aki megrendelt valami ágymatracra rakható matracot, ami a matrac hibáit korrigálja, miáltal édes álom jön a szemedre. Megígérem, beszámolok pozitív hatásairól.
A mai nap reggeli meglepetése ez a fenti vicc-csokor, de más is.
Kimegyek a HÉV-megállóba. Látom, hogy Gyuri előttem baktat. Elképzelem a találkozást vele, s hogy azt fogom mondani neki: Csináltam néhány fotót a megállóról, hogy megörökítsem az egyik leggyakrabban, minden munkanap reggelén látott képet a nagyházak sziluettjével. Ám nem sikerültek a képek, mert egy hársfa hatalmasra nőtt idő közben, és a fél képet takarja, a házakat szinte teljesen. Legfeljebb télen lehetne lekapni a sziluettet, amikor kopasz a fa.
De mire kiértem a megállóba, valaki lecsapott Gyurira, én csak odabiccentettem neki, hogy ne zavarjam megkezdett beszélgetésében.
Ez is meglepetés, váratlan fordulat, melyet tervezni nem, csak elfogadni lehet.
És lehetett.
Utolsó kommentek