Óriásplakát hirdeti: „AZ ÉLET MOBIL.”
Hm… A halál stabil. Halál a
mobilra! – mormogom magamban, mint akinek máig nincs mobilja.
Az élet csakugyan mobil, de senki ne a XXI. század elektronikus
szappantartójára gondoljon, hanem arra,
hogy mondások támasztják alá az élet és a mozgás kapcsolatát: „Mindenki, aki él
és mozog...” – szokták emlegetni, meg azt is, hogy Mozogj, mintha élnél! Ám ez
a mozgás nem az a mozgás. A mobil itt csak drótnélkülit jelent. Magávalvihetőst.
Azt a telefont, amit zsebre tehetsz, elhagyhatsz, felhívhatsz, hogy hamarabb
megtaláld. Azt a telefont jelenti, amely névregiszter címekkel,
telefonszámokkal, rövid üzenetek küldője és tárolója, számológép és előjegyzési
naptár, játékszer és fényképezőgép, kamera és filmfelvevő, számítógép és
ébresztőóra, rádió és tévé, a mobil-távdobó bajnokság sportszere, és még
telefonálni is lehet vele!
Nem véletlenül kattant be az élet mobil-ra válaszaként: a halál stabil.
Mégpedig legalább olyan stabil a halál, mint amilyen mobil az élet. Erre is van
szentencia: „Halálbiztos” – mondják egy szuszra. Vagy kissé kifejtve: „Olyan
biztos, mint hogy meghalsz.” Meglepő módon senki nem azt mondja. „Olyan biztos,
mint hogy meghalok.” Én nem, hiszen sosem szoktam meghalni, de ti, ti, emberek
igen. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint.
Ha az élet mobil, a halál stabil, miért mondom mégis: Halál a mobilra!
Azért, mert utálom kétségtelen előnyei ellenére. Azt hiszi, hogy ő él, azt
hiszi, hogy a telefonáló mindenkinél fontosabb, azt hiszi, az a legfontosabb,
hogy volt-e desiré krumpli a közértben, vagy csak ella. Azt hiszi, hogy minden
információ mindenkire tartozik. Korábban a stabil telefonhoz fülkét építettek,
mert senkire sem tartozik társalgásunk témája. Ma nem így van. A városi
tülekedés zajában mindenki ordítva közli, hogy itt vagyok az Oktogonnál stb,
stb. Kit érdekel?
A legritkább esetben hallottam, (lehet hogy nem is), hogy valaki mobilba mondta
volna: Te, most egy társaság beszélget – velem együtt –, majd később felhívlak.
Nem ez történik. A mobilos felugrik, faképnél hagyja a bio-társaságot, és
elvonul külön életet élni. Nem ritkán egy kiscsoportban ketten-hárman is
keringenek a zárt térben, és előnyben részesítenek bárkit, akármilyen időrabló
mondandója van is, a biológiailag jelenlévőkkel szemben. Ezért utálom.
Ugyanúgy, mint a tévét, melynek „be nem áll a műsora”, csak ha áramszünet van,
és amely ugyanúgy képes takarékra tenni az emberi kapcsolatokat, mint a mobil,
a fülhallgató és a számítógép.
Tessék mondani: az örök életben lesz mobil?
Lehet, hogy ciki, amit most mondok: Ott nagy valószínűséggel be kell érnünk egymással.
Utolsó kommentek