Nem marad más, mint annak a feltételezése, hogy akik el-eljárogatunk a napi misékre, azokat előbb-utóbb, nem tudni, hogyan, jó földdé gyúrja a Mester, és akkor a jó mag (a tanítás) megfogamzik és kikelve valahogyan visszahat a környezetére. Lehet, hogy a zsinati dekrétumok egyike erről is szól: Isten tudja, hogyan, de valahogy minden ember részesedik Krisztus húsvéti misztériumában. Azaz nincsenek elveszett, pogány nemzetek, emberek, mert valahogyan felemeltetnek. Ennek egyik módja lehet pl. a misére járók csendes ráhatása a többiekre. Persze más is megigazulttá teheti a többi embert. Aki ugyanis nem jutott hozzá az igazsághoz, arra enyhébb ítélet vár. Aki pedig bőven részesült belőle, arra szigorúbb. Így egyenlítődnek ki az esélyek.
2009.07.27. 10:34 emmausz
Esélyegyenlőség
Néhány napja reggel a magvetőről szóló perikópáról
szólt a rövid elmélkedés. Hétköznap lévén kb. húszan ülhettünk a padokban
egyenletesen elszórva. A pap végignézett rajtunk, és mondanivalójába fűzte,
hogy ti, akik itt vagytok, mind hoztok harmincszoros termést, de lehetne
hatvanszoros vagy százszoros is egy kis erőfeszítéssel az a termés. Nagyon
elcsodálkoztam rajta, vajon mire gondol, miben áll a mi harmincszoros
termésünk.
Mindenesetre a próféta szóljon belőle. Miben áll az én harmincszorosom, miben a többieké.
Nem marad más, mint annak a feltételezése, hogy akik el-eljárogatunk a napi misékre, azokat előbb-utóbb, nem tudni, hogyan, jó földdé gyúrja a Mester, és akkor a jó mag (a tanítás) megfogamzik és kikelve valahogyan visszahat a környezetére. Lehet, hogy a zsinati dekrétumok egyike erről is szól: Isten tudja, hogyan, de valahogy minden ember részesedik Krisztus húsvéti misztériumában. Azaz nincsenek elveszett, pogány nemzetek, emberek, mert valahogyan felemeltetnek. Ennek egyik módja lehet pl. a misére járók csendes ráhatása a többiekre. Persze más is megigazulttá teheti a többi embert. Aki ugyanis nem jutott hozzá az igazsághoz, arra enyhébb ítélet vár. Aki pedig bőven részesült belőle, arra szigorúbb. Így egyenlítődnek ki az esélyek.
Nem marad más, mint annak a feltételezése, hogy akik el-eljárogatunk a napi misékre, azokat előbb-utóbb, nem tudni, hogyan, jó földdé gyúrja a Mester, és akkor a jó mag (a tanítás) megfogamzik és kikelve valahogyan visszahat a környezetére. Lehet, hogy a zsinati dekrétumok egyike erről is szól: Isten tudja, hogyan, de valahogy minden ember részesedik Krisztus húsvéti misztériumában. Azaz nincsenek elveszett, pogány nemzetek, emberek, mert valahogyan felemeltetnek. Ennek egyik módja lehet pl. a misére járók csendes ráhatása a többiekre. Persze más is megigazulttá teheti a többi embert. Aki ugyanis nem jutott hozzá az igazsághoz, arra enyhébb ítélet vár. Aki pedig bőven részesült belőle, arra szigorúbb. Így egyenlítődnek ki az esélyek.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr405168535
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek