Ám néhányan félreérthették/ük a szöveget, és agyunkban valahogyan átalakult. Én is … te nem! Jó is (mármint én) … te nem.
A mennyországban a tisztaszívűek hatalmas sokasága fog örülni egymásból táplálkozó létének. Talán úgy képzelhetjük el, mint a lét boldogabbik csücskében tobzódó, egymás létéből táplálkozó, önfeledten élő jegyesek sokaságát. Akik mindent a többiektől remélnek, várnak, és magukat teljesen adják, anélkül hogy méricskélnének. A létteljességet élvezik az elveszettség félelme nélkül. Mondják, hogy odaát van ott egy fallal elkerített kert, mögötte a katolikusok, akik (talán átnevelő táboron vesznek részt, mert még ott is) szeparálják magukat.
Szeretném persze azt hinni, hogy ez egyáltalán nem így van, de hétköznapi tapasztalataim olykor mintha ezt erősítenék.
Most csak egy gondolatot ragadok ki a mai evangéliumból, az utolsó mondat egy részét: „Mennyei Atyátok nem akarja, hogy csak egy is elvesszen a kicsinyek közül.” (Mt http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/18,http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/14)
Ha pedig nem akarja, akkor mi sem akarhatjuk. De vajon teszünk-e valamit is azért, hogy senki ne vesszen el?
Hányat sikerült a kicsinyek közül visszanyerni az Atya akarata szerint?
Kicsinyeken a
jó szándékú, Istent kereső és nem találó, vagy
makrancosan ellene ágáló,
felületes gondolkodású,
könnyelmű,
élvhajhászó,
nemtörődöm,
a rövidlejáratú élvezeteknek élő,
hedonizáló,
a többiekre fittyet hányó,
hamis bálványok után kajtató, stb. embereket értem.
Mi közünk hozzájuk?
Lehet, hogy semmi, de ettől óva int a Mester, amikor végső kérdéseit vetíti elénk, hogy még időben szembesüljünk velük:
Szomjas voltam és innom adtál (vagy ellenkezőleg: nem adtál).
Kicsinyek azok, akik
éhezik és szomjazzák a valóságot, a törődést, akik
nélkülözik a szabadságot,
a megfelelő ruházatot,
az ápolásra szoruló betegek,
a segítség nélkül maradó fiatal házaspárok gyerekekkel,
az özvegyek,
az el nem ismert emberek sokasága és még sorolhatnám.
De sorolhatnád te is, mert mindnyájan tudjuk, kikre gondolt a Mester.
Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem… este igen.
De reggel jobb volna ha kinyílna, és észrevenné a kicsinyeket.
Utolsó kommentek