Az élet körforgása éppúgy a természetbe írt törvény, mint az emberi generációváltás.
Még bejelentkezett egy érdeklődő, aki hetven számát keresi a Szolgálat c. lapnak, még a Távlatokból is kérte egyelőre húsz korábbi számát, de mégis. Sőt látszik valamelyest a rövid távú jövő is, mégis csontjaimban érzem a változást. Átrendeztem a meglévő lapszámokat. Most minden még létező szám folyamatosan emelkedő rendben megtalálható a szerkesztőségben, egyre könnyebb áttekinteni a kupacot. Még kiárusítás és becsületkasszás meg ajándékba adható példányok emelik a 100 éves magyar rendtartomány ünnepi hangulatát, de már felsejlik az összegezés igénye. Ma kaptam értesítést arról, hogy a lapelőd Szolgálat DVD-re kerül. feldolgozottsági rátája 90%-os. Itt és másutt is dolgozunk a Távlatok régi számainak a digitalizálásán. Egyszer az is elkészül, és a kutatás számára hozzáférhetővé lesz DVD-n.
Elkezdtem dolgozni a lap újabb számainak a repertóriumán is.
Még készülnek jövőre is az újabb számok.
Meddig...
Még dolgozhatok – várhatóan csökkentett munkaidőben – meddig...
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet... – szól bennem a vers Latinovics Zoltán hangján.
Nyavalyoghatok tovább Petőfivel, aki gyönyörű verset írt, de témájánál fogva a felejthető vég labilitása tinglitanglizik benne.
Még és már.
Itt van pl. Cseh Tamás. Ő már. Ma írta róla temetése okán Csókay András, hogy utolsó gesztusa egy szépséges mosoly volt, noha elképesztő szenvedést okoz a tüdőrákosoknak az utolsó idők légszomja. És mégis.
Van remény.
Cseh Tamás utolsó mosolyával azt üzente az élőknek, hogy látott valami szépet. Valakit, aki nagyon vonzó.
Lehetne még olyasmikkel folytatni, hogy a szentek mennyire különféle állapotokat élnek meg a nihiltől a ma flow-állapotnak mondott önfeledtségig, extázisig.
De túl messzire vezetne, túl hosszúra nyújtaná a postot, és elvinné a ma megérkezett ősz hangulatát. Hiszen csak arról akart hírt adni, hogy a fecskék már készülődnek, a gólyák is előbb-utóbb.
És hogy egy kicsit mi is mindig készülődünk.
Utolsó kommentek