Az öreg bürokrata így tanítja a fiatalt: A problémák 90%-át megoldja az idő, a
maradék http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/10-et meg te sem tudod megoldani. Ne félj hát a feladatoktól, a
kihívásoktól. Volt benne valami.
Bürokrata 2. (anális) A megrögzött bürokrata hiányolja a fogyóeszköz-utánpótlást.
Így fakad ki: „Se papír, se (g)gemkapocs…”
Bürokrata 3. Parkinson törvénye: „Mire felépül a hipermodern gazdasági központ,
addigra csődbe megy a cég.”
Bürokrata 4. A
Ludas Matyi c. „élclap” rovatot tartott fenn „Le a bürokráciával” címen, de
rajzok is cikizték az irodistákat. Emlékszem egy ilyenre: Felülnézetből
ábrázolta a kép az íróasztala mögött ülő, kopasz nagyfejű bürokratát. Előtte az
asztallapon szépen kiteregetve egy sorban a radírok: kerek, gépírást javító
radír, tintaradír, elefánt-radír stb. Alatta külön sorban a ceruzák, mint az
orgonasípok következtek. A kép alatt ez a szöveg állt: „Ki mondta, hogy én egy
undok precíz vagyok?”
Bürokrata 5.
Impúrum – purifikátum
Én latinos osztályba jártam, mégis megúsztam ezt a két szörnyszülött, a bürokráciában
használt szót. Nem találok rá jobb magyarázatot: a szocik átvették a 45 előtti
szófordulatokat, és még gyártottak is hozzá (pl. a lenini empiriokriticizmus). Bőven
használtak ilyeneket: dehonesztálás, akadémikus vita, tapper, klamnizó, kramli,
summa summárum, usque, prejudikál, inkluzíve etc., hogy stílusos maradjak. Ilyen
ez a szópáros is. A piszkozat értelmű impúrum és a tisztázat értelmű purifikátum.
Mindenféle jelentés először piszkozatban került a főnök elé,
majd, kijavítás után készült a tisztázat, melyet már megbízható irodista vetett
össze a javítottal. (Gyanítom, az esetek többségében az volt a baj a
piszkozatokkal, hogy nem egészen a főnök szájíze szerint készültek. Na de
mindegy.)
A piszkozat és a tisztázat persze nekem az abszurditás világát jelentette. Kézzel
megírt magyar érettségi dolgozatom értékelése során sokáig vitatkoztak a
döntnökök, hogy melyik paksaméta a piszkozat és melyik a tisztázat. Merthogy
mindkettőt piszkozatnak vélték.
Az utóbbi évtizedekre teljesen megváltozott a helyzet. Mindegy ugyanis, hogy
mit írok le, a helyesírásellenőrző-program igénybevétele és egyszeri elolvasás
után akárhány másolatot készítenék is a számítógépen írt témáról, mind
purifikátum volna. Olyan szépen, olyan egyenletesen következnek egymás után a
betűk, mintha nem is én írtam volna őket.
Minden sorom, minden mondatom, minden fogalmazványom purifikátum, és punktum.
Utolsó kommentek