Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Hiszen nem voltam ma Tücsinél.
Megállapodtunk abban, hogy ma nem én megyek, mert más is szeretne látogatni. Ugyan
próbálkoztam nap közben telefonálni neki, de Székelyné vette föl, akinek még a
hangja sem csengett ismerősen. Elnézését kérve letettem. Délután aztán azért
nem vette fel T., mert elaludt.
Bezzeg Mica azonnal tudott vele kontaktust találni.
Én is beszéltem vele, és a következőket mondta: Amit eddig tiltottak neki, most
kötelező lett. (Mondom, ez nagyon szexisen hangzik, ami korábban tilos volt, az
most köztelező.) Ám itt most másról van szó. Eddig alig mozdulhatott az
epidurálás következtében, nehogy szédüljön. Most meg elkezdték mozgatni a lábát
– egy erre szakosodott géppel. Báránybőrön pihen a lába, és óvatosan hajlítgatja
egy villanymotor segítségével. A tempót lehet fokozni, és úgy működik, mint az
olcsó gyerekbiciklik pedálja. Ami csak akkor áll meg, amikor maga a bicikli (vagy
tricikli?).
Van egy Kálmán nevű asszisztens (?), aki már tavaly is kitűnt humorával, amikor bűvölte Tücsi lábát, mondván, hogy „most vetek rá egy gyógyító pillantást”.
Idén meg, amikor kihúzott egy félméternyi műanyagcsövet a sebből,
majd bekente valamiféle gyógyírral a seb környékét, eközben kommentálta is,
amit tesz. Na – gondoltam magamban –, biztos azt mondta, hogy „kabala-kabala-fikkentyű”,
de nem találtam el. Ezt mondta: „Bekenem
a sebét l’Oréallal … mert megérdemli.” Majd amikor lecseppent a vér a földre, kihúzott
csőből, akkor ezt: „Hogy itt jártam, itt hagytam a névjegyemet”. Majd meg –
amikor turkált a táskájában – ezt: „Ne kérdezze, hogy mit csinálok, mert én se
tudom.”
Hálából a történetekért Tücsinek felolvastam két emailes megkeresést.
Megbeszéltük, hogy holnap du. meglátogatom, és beviszem neki a 2. számú
sporttáskát, amely a hátralévő időszakban szükséges dolgokat tartalmazza. Mert
ő nem olyan átabotában vonult kórházba, mint én, aki csak a bankkártyámat
vittem magammal, meg a magas vérnyomásomat. Ő tudatosan készült rá. Nem tudom,
azt kiszámította-e, hogy a fsz. 8-ba kell átkerülnie, mint tavaly, de ma
odaköltözött. Tehát fsz. 8.
Aki hallja, adja át!
Utolsó kommentek