Bármely nyelvtanuló-könyvbeli lecke címe lehet: az orvosnál. Mert az orvos hozzátartozik mindennapi gyakorlatunkhoz, a nyelvkönyvek pedig éppen ezzel kezdik: Segítenek tájékozódni idegen nyelven mindennapjainkban. Így volt ez gimnazista koromban is. Oroszt tanultam. Oroszul is kellett tudnunk pl. exkuzálni magunkat. Ez így hangzott: Ja nye mog ucsícca, patamusto u menya balíl galava. Ami életszagúvá tette: Mindnyájunknak folyton a feje fájt, legalábbis ezt szajkózta mindenki. Nem arattunk vele komoly sikert Meggyesnél.
Tehát ma az orvosnál jártam, én aki utál odamenni, Tücsi helyett, aki nem utál odamenni.
[helyesbítés: Tücsi határozottan kijelentette: Ő is utál odamenni.]
Én már attól is beteg leszek, hogy tudom, oda kell mennem.
Nem lett valami jó kedvem – már az elindulás előtt. Bánatomban bekaptam egy stampóval a QQ-tól kapott citromos fokhagymalikőrből. Mostanában naponta iszogatom. Illedelmesen
vártam soromra. Közben megfogtam fülcimpámat: hideg volt.
Bementem.
Mondom:
– A feleségem ügyében jöttem. Neki volna szüksége némi fájdalomcsillapítóra és altatóra is, és elhoztam a kórházi zárójelentését.
Eddig rendben is volna a dolog. Kapom a recepteket. Majd így szól a doktor:
– … és hogy van, Gyorgyovich úr. Megmérném a vérnyomását.
Emiatt utálok orvoshoz járni. Meg akarja mérni a vérnyomásomat, és jaj nekem, ha magasnak találja. Nem az orvos ellen van kifogásom. Kedves, mosolygós. Hanem az ellenőrzés miatt.

Mégis némi kényszeredett mosolyt erőltettem magamra: akassz föl, feszíts keresztre, mérd meg a vérnyomásomat!
Én már tudtam, hogy nincs nagyobb baj. Kint megfogtam a fülcimpámat, mint előbb jeleztem. Ez a leggyorsabb vérnyomásmérés. Egyik osztálytársamtól (Kardos) tanultam, akivel a koriban féléve összefutottam. Azt mondta:
– Ha hideg a fülcimpám, http://emmausz.blog.hu/media/image/200910/150 alatt van a tenzióm. Ha meleg, akkor beveszek egy csökkentő gyógyszert, mert magasabb http://emmausz.blog.hu/media/image/200910/150-nél. Nos, hát az enyém hideg volt, ettől megnyugodtam, ennélfogva még alacsonyabb lett a vérnyomásom.   
Csakugyan nem mért rosszat az orvos: http://emmausz.blog.hu/media/image/200910/140/80-nak találta.
A kapott recept viszont a társadalom teljes bizalomvesztéséről árulkodik. Rajta az én kódom, hogy van biztosításom, rajta az orvosé, a rendelőé, aláírja és lepecsételi, dátumot üt rá, beviszi az adatokat a számítógépbe, mely hálózatban áll az egész rendszerrel. Én aláírom betegként, mellette átvevőként. Nem vagyunk mi már egészen beszámíthatók. Ennyi maceratúra után elég borsos árat hagyunk a patikában.
Hadd említsem meg, hogy ez idő szerint nincs semmiféle kedvezmény pl. a szemüveglencsén. Pedig aki szemorvoshoz megy, nem szórakozásból kér korrekciót.