Tegnap újra megnéztem, immár ki tudja, hányadszor az
http://emmausz.blog.hu/media/image/200910/1988-ban készült KOYAANISQATSI-t. Magyar címe A kizökkent világ; a Baraka c.
film elődje. Egy trilógia tagja – mondja Mica.
Van, aki nem bírja az ostinato-szerű, csaknem folyamatos zenét, pedig egy kétségtelenül
magyar ember nevével is fémjelezve van: MUNKACSY. A film az első negyedórában
nem foglalkozik az emberrel, legalábbis közvetlenül nem. Mégis előbb-utóbb
eljutunk a lassított, máskor meg gyorsított mozgásokkal illusztrált valósághoz.
Csaknem igazat kell adnunk Laár András Besenyő bácsijának: Miért mennek az
emberek oda, ahonnan én jöttem? Hiszen ott nincs semmi, most jöttem onnan, és
láttam. Minden csupa hiábavalóság és szélkergetés – mondja a prédikátor és –
láttatja ez film.
Ám az emberi hangyaboly nem ér rá Besenyő bácsival és a prédikátorral foglalkozni.
Rohan az autóján innen oda, mások éppen fordítva. Nyomul a mozgólépcsőn
felfelé, a liftben, a metróban, a közlekedési lámpáknál. Mert le kell dönteni a
régi falakat, mert oda kell érni (hova? minek?) időre okvetlenül, mert le kell
bombázni még a városokat, mert …
Hatalmas látványosság ez a film. Kb. 80 percen keresztül mutatja a világot a
maga kizökkentett mivoltában.
Kizökkentik a futószalagon készült autók, még jobban
a futószalagon készült tankok, harci repülők, és az ember is, aki nemcsak
szerelmes tud lenni, de atombombát is gyárt. Ezt is látjuk.
Atomfelhőt is.
Látunk még leszálló jumbót,
felszálló és soha vissza nem térő, szerencsétlenül járt űrrepülőt (ez a záró
kép),
közben pedig látunk olyasmiket, amit ma már nem láthatunk: A
WTC kettőstornyát,
Pripjaty, az atomváros házait Csernobil után, melyeket részben felrobbantottak.
Még nem tud a film készítője a cunami óriási ázsiai pusztításáról.
Az csak később lett valósággá.
Érdekes szembesülni a két évtizeddel ezelőtti technikai színvonallal. Ma a
nagyon szögletes gépek ódivatúaknak számítanak. A korabeli PC-játékok
primitívnek hatnak a maiak kiviteléhez képest.
Ami nem változott, az a természet.
A felhők ma is ugyanúgy engedelmeskednek a természeti törvényeknek, mint annak
előtte.
A termőföldek is ontják még az aratnivalókat.
A hegyek sem omlottak össze, a vizek is kitartóan hullámzanak.
A Grand Kanyon is tartja magát.
A Niagara is ugyanúgy engedelmeskedik lezúduló víztömegével a gravitációnak,
mint akkor, amikor csak vörös bőrűek álltak a partjainál.
A film indián nyelvű címe arra utal, hogy öt évszázaddal ezelőtt az Újvilág
nyelve indián nyelvekből állt. A világ pedig világ volt. Most nem az. Öt
évszázad elég volt hozzá, hogy kizökkenjen önmagából, és Koyaanisqatsi-vá,
kizökkent földdé legyen. Mivel látszólag irányítás nélküli automatizmusok
érvényesülnek, nehezen hihető, hogy valaha is visszatérjen az eredeti
kerékvágásába minden, és újra csak világ legyen a világ.
Más.
Ha azt mondom: Birkasírás – mi jut eszedbe? Kezdtem
gondolkozni magam is azon, hogy mi lehet az a birkas-írás, és miért nincs kötőjel
a két szó között.
Megnéztem a keresztrejtvény vonatkozó és alakulóban lévő megfejtését. ..getés.
Aha. Bégetés. De akkor a megfejtendő meghatározás: Birka-sírás. Merthogy
birkasírás, ilyen szó a magyarban nincs is.
Utolsó kommentek