Tegnap a tévében láttam egy fickót bekötözött karral és
eltakart szemmel. Az interjúvolónak elmondja, hogy október 23-án a későéjszakai
órákban ballagott hazafelé egy nemzeti zászlóval a vállán. Egyszer csak
Magyarországon, Budapesten, a XIII. kerületben (Angyalföld – na hiszen) több
ember megtámadta. Bátran hátulról döfködték késsel. Megszúrták a karját, majd
az arcát közvetlenül a szeme alatt. A sértett a Nyírő Gyula kórházba ment
elsősegélyt kérve. A támadók értéktárgyait nem, csak a zászlaját vették el, azt
viszont megtaposták.
Komment:
Mit is írtam néhány hete? Kölcseyt idéztem: / 'Szertenézett
's nem lelé / Honját a' hazában.”/ És még: /Hányszor támadt tennfiad / Szép hazám kebledre, /
Micsoda pocsék népség lettünk!
A történtek Kölcseynek (aki többek
között a Parainesist írta) még a legvadabb álmaiba se fértek volna bele.
2009.10.26. 11:48 emmausz
Horror
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr895168668
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_136876 2009.10.27. 04:59:44
" Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Ollyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt! "
Vörösmarty
mick · http://emmausz.freeblog.hu 2009.10.27. 10:00:52
Persze, persze, még akkor is, ha ez olykor „halál”-osan komoly. A rómaiak és az angolok jól tudták ezt: Hajózni muszáj, élni nem.
Utolsó kommentek