Azt ígértem, hogy szkennelek érdekesebb könyvrészleteket, melyekről írni akartam. Így „elmondja helyettem a kisvirág”, elmondja, amit akartam, a kész irodalmi anyag. Az első legyen a könnyű, egy humoros. A krokit Tabi László írta 1947-ben. [Megjelent a Vidám könyvek sorozatban, Mit szólsz hozzá, kérlek alássan?... 1962. A kötet különben nem nagy „vasziszdasz”.] Amiről szól, abban kivételesen nincs politika, talán ettől maradandó, ettől lett klasszikus. Időtlen, mert a „csámcsogó ember” újratermelődik, minden korban előfordul. Kiirthatatlanul. Hát akkor hadd szóljon:
BESZÉLGETÉS EBÉD KÖZBEN
Előrebocsátom,
hogy az alábbi drámai riportban egy csomó hangutánzó szó szerepel. Ezek jórészt saját szüleményeim, s
velük próbálom érzékeltetni (mert megfelelőbbek-nek híjával van nyelvünk),
hogyan hallatszik az, amikor a kövér Szekerczei éhesen és jó étvággyal paprikás
csirkét eszik. Tudniillik erről van szó. Ebédeltem éppen a sarki vendéglőben,
amikor a kövér Szekerczei bejött, s a régi ismerős jogán mellém ült. Rendelt
egy paprikás csirkét, s kijelentette, hogy mesélni akar nekem valamit.
– Ne
haragudjék, hogy ebéd közben beszélek – szólt, mielőtt hozzáfogott volna –, de
nagyon éhes vagyok.
Ezek
után belekezdett a beszédbe és a csirkébe.
–
Tegnap délután, ötkor csám-csám-csám, csem-csem-csem-csem-csem találkoztam a
Duna – csem-csem-csám-csám – korzón doktor Hédervárival. Azt hiszem, maga is tudja
róla (legyen szíves, adja ide a sót, köszönöm), hogy egy ügyes ember, aki
gnyu-gnyu-gnyu-gnyu gnya-gnya-gnya minden csem-csem helyzetben csám-csám
föltalálja magát. Ennek a Hédervárinak rkuty-rukaty-rukaty-rukaty van egy
csám-rukaty-csem-rukaty csám-rukaty csem rukaty régi szerződése csem-csem
(forróbb is lehetne, na mindegy), csem-csem csám-csám, amit most ez a Hédervári
szeretne (kisasszony, még egy zsemlét) cedekálni a pártra, mert (tessék egy
forint) azt hiszi, hogy akkor csem-csem-csem gnyu-gnyu-gnyu át tudja mente
csám-csám ni a vagyo csám-csám-csám nát. Erre persze én azt mondtam neki,
(főúr, egy pohár sört) csem-csem-csem csám-csám-csám szóval, azt mondtam neki,
hogy csem-csem rukaty csám-csám rukaty csem rukaty csám rukaty gulu-gulu-guli (de jó
hideg), hogy nézze, Hédervári, ha maga csem-csem csám-csám csem-csem
csám-csám...
Itt
tartott, amikor főbelőttem magam.
Utolsó kommentek