Mickey webnaplója

Meséltem már BRÚNÓRÓL, aki delicatesse-t és édességet is árul a híd lábánál. Most meglepetésemre újabb, immár fába égetett szöveggel találkoztam nála. Az indulásra váró buszról csak a táblácska nagy betűit tudtam elolvasni. Ez állt rajta: HITEL VAN.
Egy ilyen táblának ebben a nyomorúságos világban hatalmas jelentősége van.
Reggel hárman is ittak egy-egy mini üveg töményt. Brúnó minden üveget visszakapott (ez az ő külön haszna, mert a mini üveg betétdíjas, mert hát a mini üvegeket gyűjtik a csövesek [láttam], és ha gyűjtik, akkor vissza is viszik a visszaváltóba).
A negyedik kuncsaftja egy jól öltözött középkorú nő volt. Valamit vett, aztán eltűnt a sötétben. Majd visszatért ő is, és letette a mini üveget a pultra. Vett egy rágót is, vélhetően szagelszívás céljából. Ekkor elindult velünk a busz.
Visszafelé jőve kíváncsi voltam, miért rakta ki a feliratot mindenkinek a gyakorlatával szemben, akik rendre ezt szokták kitenni: HITEL – még NEKED is – ALMA.
Közelebb menve megvilágosodott előttem a táblácska mélyebb értelme. Igaz, hogy nagy betűk hirdették: HITEL VAN, de az utána következő apró betűs beégetés így szólt: „ha elmúltál száz éves, és magaddal hozod mindkét szülődet is.”
Ja. Így már egészen más.