Tegnap írtam, amit írtam, lényege szerint azt, hogy kb. 3-4-szeres jóhírdömping tudná csak automatikusan közömbösíteni azt a szennyáradatot, amely naponta a nyakunkba zúdul. Hogy mégsem őrült meg eddig a világ, az pusztán kegyelmi kérdés.
Ugyancsak tegnap néztem meg a tévinterjút Hofher József jezsuiával, aki a cigánypasztorációnak szenteli jelen életét. Azt nyilatkozza többek között, hogy úgy érzi magát, mint egy lengőajtó. Hol fel van dobva, hol maga alá kerül. Maguk a romák küldik el olykor melegebb éghajatra, akiken embersége szerint segít. Azt is elismeri, hogy elő-előfordulnak olyan események a romák részéről, melyekkel egyáltalán nem lehet egyetérteni. Mégsem lát más megoldást, mint azt a magatartást, melynek a során velük próbál egy lenni, velük közösségre lépni, kiismerni és elismerni gondolkodásmódjukat. Idézi Mustó P. SJ-t, aki szerint akkor lesz igazán közöttük a helye, ha a legjobb öt barátja egyike cigány illetőségű lesz. Ezt próbálgatja.
Még tegnap este tudomásomra jutott, hogy Sajóbábonyban olyannyira elszabadult a pokol, hogy a helyi magyarok védelmében a magyar gárda jelent meg, a romákéban a rendőrség. Nagy a csetepeté, és a feszültség. A pillanatnyi helyzetet nem látom át, de szörnyűnek gondolom. Mi jelenik meg a sajtóban? Ez:
»Ezer cigány éjszakája: „holnapra megölünk minden magyart” – háborús zónává vált Sajóbábony.«
Kérdésem ezúttal rövid:
Van-e annak reális esélye, hogy 3-szor leadják a jezsuitával készített interjút, míg egy ilyen hír jelenik meg a sajtóban, hangzik el a rádióban, tévében? 
Ez a kérdés: Válasszatok!
A többi kegyelem.