Jahve, az ószövetség Istene, óva inti a bírák által vezetett népet attól, hogy királyt válasszanak maguknak, mert előre látja, hogy azok zsarnokoskodni fognak felettük, megsarcolják és kizsákmányolják sajátjaikat. De mivel kitartóan kérték, hát meg is kapták áhított királyaikat, akik rendre be is váltották a róluk szóló jövendöléseket: Megsarcolták a népet, rájuk kényszerítették saját akaratukat, akár jók voltak, akár rosszak. Lehet mondani, hogy olyan királya van minden nemzetnek, amilyet megérdemel. (Bár manapság inkább kormányokra mondják.)
Antoine de Saint-Exupéry A
kishercegben ír pl. a jó királyról. A jóságos király ésszerű
parancsokat osztogat, amelyeket a körülmények megfelelő alakulása esetén jó szívvel hajtanak végre az alattvalók.
„Királyozni” napestig, s aztán is hajnalig lehetne egyfolytában, a
legváltozatosabb módon körülírva, ki és mi a király, kik a jó, és kik a rossz
királyok. Egy biztos,
király az, aki uralkodik. Jól vagy rosszul.
a szeretet királya. Ő, az Úr, aki azt mondja: Ne neveztessétek magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek. Atyának se neveztessétek magatokat, mert egy a ti atyátok, az Isten. Ez az Úr és Mester Lelke jóvoltából mindnyájunkban lakást kíván venni.
Annyira él bennünk, amennyire ajtót nyitunk neki emberségünk közepébe.
A Mester tehát nem úgy király, mint a földi királyok, hanem Isten képmásaiban lakó „házi úr”, aki a szeretet uralmának kibontására tör kifelé – belőlünk – a világ irányába. Összes királyi méltósága a szeretet méltósága, annak minden következményével együtt. Sietek hozzátenni: a bennünk élő Mester és Úr miatt van egyenlő és hatalmas emberi méltóságunk, akár börtönben ülünk, akár éppen most hódítottuk meg a Csomolungmát, akár embriók vagyunk, akár vénemberek.
Kapott méltóság ez, ajándék.
Ezért érezhetjük magunkat biztonságban, ezért – véve az Ő testét – ülhetünk a király jelenlétében, mint Hendon lovag Mark Twain Koldus és királyfijában.
Az ő keresztje és feltámadása által kaptuk méltóságunkat, és ennek a tudatában létezünk életünk minden pillanatában, akár alszunk, akár ébren és éberen tesszük dolgunkat. Neki játszunk, neki dolgozunk, „neki énekelünk”, neki fogjuk vissza rosszabbik énünket, általa szeretjük egymást, (szeretjük?!): róla tanúskodunk minden pillanatunk minden rezdülésében.
Ha nem így volna, akkor nem Róla tanúskodnak megnyilvánulásaink.
Köztes lehetőség nincs.
Utolsó kommentek