Mickey webnaplója

Nem szívesen térnék rá álmaim rendszeres leírására, ma mégis megteszem. Azt álmodtam, (többek között), hogy egy gyereklány kuporodik össze egy aluljáró egyik zugában, megpróbálja a körülmények ellenére melegen tartani magát, de ez elég kudarcosra sikerül. Magára rak mindenfélét, csakhogy ezek a tárgyak, rongybabák, mackó stb. elég rosszul pótolják a takarót. Mocorog, felébred. Kócos fejével rám nevet, majd befúrja fejét újra a sarokba, a nyers beton sarokba.Ha álomfejtéssel foglalkoznék, azonnal adódna: Azt kívánja a csőlakó gyerek, hogy szenteljek időt és energiát arra, hogy méltatlan helyzetük javuljon.
Másodszorra árnyaltam már magamban a dolgot, visszaemlékeztem a meteorológiai távelőrejelzésre, melyet a neten megnéztem este, s mely rövidtávon fokozatos lehűlést jósol a térségünkben.
A következő lépcsőben meggondoltam, hogy akiket a bankok adósságcsapdába ejtettek majd a lakásukat-házukat rekvirálva az utcára tettek, mihez kezdenek a hirtelen rájuk szakadt hidegben, s hogy jól van-e, hogy az igazságszolgáltatás és a közigazgatás ölbe tett kézzel szemléli egyes polgárok kifosztását, csendes halálra ítélését?
Költői volt a kérdés. Természetesen nincs jól, sőt... Nagyon rosszul van.
Mit tehetek én, az írástudó azon kívül, hogy ideírtam, és a leghatározottabban tiltakozom eleven embereknek a mammon oltárán való feláldozása ellen. Régen volt ilyen piszok a közerkölcs. Nincs kedvem gratulálni hozzá azoknak, akik részesei a züllesztésnek.
Végül felkeltem, s láttam, hogy esik a hó odakint. Megtapogattam a fűtőtestet, hűvös volt.
Eltekertem a Herz-szelepet, hogy adjon egy kis meleget, noha inkább hűvösben szoktunk aludni, mint túl melegben. Tücsi fel is ébredt rá.
Most reggel van, ritkásan szállong még a hó, dolgom után nézek. A közlekedésben nincs fennakadás, rendben megérkeztem a szerkesztőségbe, ma én vagyok a sekrestyés.
És most várok a csodára.
* * *
Fotóim. (2 db) Hozzá komment: Igazából csak ezzel a mókás termésű fával tartoztam az őszbúcsúztató képsorok teljessé tétele során. Régóta tervezem, hogy egy jobb darabját lekapom, most két képet készítettem róluk. Nagyon kacifántos nevük van: koelreuteria paniculata, ehhez képeset magyar nevük egyszerű: csörgőfa. Második Ádámnak képzelhettem magamat, amikor találomra zörgőfának tituláltam őket. Az én nevem találóbb, mert nem csörgő, hanem zörgő hangot adnak a rázogatott pergamenlufik.