A nap fotója – a nap híre
A mai nap fotója korareggel készült, amikor még, és amikor már.
Amikor beállítom itthon a „labor”-ban a képet, eldöntöm, hogy színes legyen-e vagy fekete-fehér. Akkor választom a fekete-fehéret, amikor a színek semmit nem tesznek hozzá a felvételhez. És akkor ügyelek a színekre, ha többet láttat a valóságból, mint a fekete-fehér kép. A mai fotó főleg azt mutatja, hogy a korareggeli szürkület uralja a vidéket. Különösen is azért, mert nagy a levegőperspektíva. Azaz tágas és igen mély a tér. Hát ezen a képen az, merthogy a busz érkezéséig a Kapy utca tetejéről átfényképeztem a János-hegyre. Ügyeltem rá, hogy rajta legyen a kilátó, ez hitelesíti a fotót. Középen fent a Széchenyi-hegyi tévétorony feje búbja látszik. Vannak a képen még jobbra-balra dülöngélő póznák. Nem a gép volt részeg, az ügyvédi iroda táblája pancser módon szöget zár be a függőlegessel, hogy finoman fejezzem ki magamat. A képen balra körvonalazódik a Tündér-szikla. Az „alpesi legelő” pedig a libegő nyomvonala. Sokkal több érdekesség nincs is a képen.
A mai nap híre attól az, hogy elhatároztam, ma az ingyenességről írok. Bármelyik nap híre lehetne, mióta világ a világ, kétezer év óta meg kiváltképpen.
Tehát az ingyenességről próbálok valamiket mondani, meg annak paradox mivoltáról.
Főiskolán az apróhirdetések klasszikus példájaként emlegették a XX. század elején egyik szegedi napilapban megjelent apróhirdetések legzseniálisabbjaként aposztrofálva azt a hirdetést, mely ilyesféleképpen mutatkozott meg:
„INGYEN
semmit se lehet kapni, de nálunk méltányos árakat talál. Térjen be hozzánk! Győződjék meg róla személyesen”, stb, stb.
Persze, mindenkinek azonnal ott volt a szeme az INGYEN szón. És el is olvasta: mi kapható ingyen.
Namármost.
Hirdetem néktek, hogy Isten szeretete van INGYEN. Azon belül
– INGYEN van az egész univerzum;
– INGYEN van az egész világ;
– INGYEN van a kontinensek mindegyike;
– INGYEN vannak a föld méhének kincsei, beleértve valamennyi gyémántot és nemesfémet, beleértve minden szénmezőt és a teljes olajkészletet;
– INGYEN vannak a tengerek halai, az ég madarai és minden, ami az ég és a tenger mélye között van;
– INGYEN vannak az eddigelé teljességben fel nem fedezett és részben már ki is irtott állati és növényi fajok mind;
– INGYEN szárítja a szél a földet, ingyen hajtja a vitorlát és a szélkerekeket;
– INGYEN melegít a tűz;
– INGYEN oltja a szomjat a víz;
– INGYEN sarjadnak és fejlődnek az ingyenes program szerint növekvő, élelmet adó tápláléknövények, állatok;
– INGYEN képes életét megtöbbszörözni minden élőlény, köztük az önmagára reflektálni képes ember;
– INGYEN állnak rendelkezésünkre a bioszisztémák, hogy a növény- és állattársulások a beléjük kódolt parancsnak (kegyelem) engedelmeskedve fenntartsák, folyamatosan létben tartsák a világot.
INGYEN szeret bennünket Isten, avagy ki volna képes megfizetni a felsoroltakat?
Végül is itt, most befejeztem a felsorolást. Elég egyszerre ennyire is rácsodálkozni, de koránt sincs vége az Ő ingyen nekünk juttatott eszközeinek. Gondoljunk csak azokra a jelekre, melyeket a keresztények szentségeknek neveznek.
De elég lehet már az is, ha megemlítem, hogy ingyen kaptuk a teljes kinyilatkoztatást.
Mi ingyen, de Isten a legdrágább árat „fizette” érte. Őt idézem: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Vö. Jn 3,16)
Igazán egy folyóirat szólhatna tetszőleges gyakorisággal erről az INGYENESSÉG-ről. Soha nem tapasztalná meg a témahiányt. Ami pedig a paradoxont jelenti, hát nem a lehető legnagyobb látszólagos ellentmondás feszül a között, hogy mindent ingyen kaptunk, s hogy Isten tulajdon Fiának az életével fizette meg szabadságunkat, megváltásunkat.
Röviden: INGYEN kaptunk mindent, benne a LEGDRÁGÁBBAT is.
Utolsó kommentek