Mickey webnaplója

Életem egyik legfurcsább napja a mai. Megkérdőjeleződött az utolsó évtizedekben folytatott tevékenységemnek a becsülete, elfogadottsága stb. Majd a guta ütött meg, miközben egyik legszebb nap is ez a mai.
Foglalkozzunk inkább ezzel a részével. Február 13-án, szombaton leánykérésre indulunk Szombathelyre. Egyben megismerkedni E. szüleivel, rokonaival.
Adja Isten, hogy életre szóló szövetség vegye kezdetét.
Remélem, így is lesz, remélem, épségben lejutunk és ugyanolyan épségben haza is. Nem szabad kipukkadnom pitiáner torzsalkodások miatt.
Olyan dilisen jöttem haza, hogy nem volt idegrendszerem valami megkapó témát lefotózni útközben. Itthon is csak arra futotta, hogy lelógattam a gépet, és megpróbáltam a félhomály esetére írt programmal dolgozni. Készítettem néhány „popart” képet. Érdekesek, bár nem vagyok tőlük elbűbájolódva túlságosan.
Tücsi figyelmeztetett, hogy nem emlékeztem meg Timothée-ről, akinek ma névnapja van. Igaz, kint nem tartják a névnapokat, de itt mi igen. És ma tényleg Timóteus és Titusz napja van.
Szegény Timnek valamikor megsérült az egyik szép nagy kapafoga. Pótolták. Minap félfüllel hallom Tücsitől, hogy sokkal jobban megsérült a foga. Kinek? A telefonbeszélgetés végére kiderült, hogy nem Timet érte újabb kalamitás, hanem egyik barátját. Annak törött ki az első foga egy ütközés alkalmával. Nem örülök neki, hogy így járt, de annak igen, hogy ezúttal nem Tim sérült.
Ezt még elmondom. A nap érdekesen indult. Reggel jó hideg volt, én meg a múlt hetekben még „éreztem” a veséimet. Ezért elhatároztam: az égiekre bízom a döntést: Menjek-e az újlakiba misére? Ha fej, megyek, ha írás, nem.
Fej lett. Mentem.