Mickey webnaplója

A technikai fejlődés és a társadalmi változások is olykor zavarba hozzák a nyelvvel foglalatoskodókat. Emlékszem rá, hogy egykori, tréfáskedvű igazgatóm, még az átkosban így cikizte az ateistákat: Miklós, figyeld meg, milyen zavarban vannak a névadó ünnepségen a keresztgyerek néven nevezésével. Ugye a keresztszülő tartja a keresztelendőt, aki a keresztgyereke lesz a keresztség felvétele alkalmával. Nos, az ateisták névadó ünnepséget hirdetnek azoknak, akik nyilvánosan is elhatárolódnak az egyháztól. Jönnek a szülők, a névadó szülők és a gyerek. Hogy hívják a gyereket? Névkapott gyerek? Előtte meg névkapandónak? Nincs rá fogalom. (Nem is lett, egyszerűen kiment a divatból.)
Ez csak egy kuriózum volt, de talán jellemző.
A technika rohamos ütemű váltásai még kellemetlenebb tempóban lepik meg a nyelvek művelőit, ápolóit. A trabantnak volt egy furcsaidomú alkatrésze, melyet találóan hattyúnyaknak hívtak. De hol van már a trabant? Ki emlékszik az alkatrészre?
Viszont a számítástechnikában naponta jelennek meg a piacon az újdonságok. A korábban sose volt elemek, modulok, technológiák, rendszerek, eljárások, kombinációk. Ezekről az jut eszembe, ha egy hatalmas országban egyre-másra tűzhányók kezdenének előjönni a törésvonal mentén, ki a csoda tudná őket azonnal néven nevezni? Sokszor előfordult, hogy olyan gyorsan keletkeztek új utcák, hogy az önkormányzatnak nem volt ideje nevet adni nekik. Így lettek 501, 502, 503, 504 stb, utcák.
Ilyesféle torlódások tanúi vagyunk napjainkban. Még az elektronikai szakemberek csak-csak képesek megértetni magukat a blue-ray-k, a kütyük néven nevezésével, de beszédüket a közönséges halandó már nem érti. 
Én persze működésüket se, csak a legszükségesebb mértékben. Azért megkeresnek néha problémáikkal olyanok, akiknek generációkkal modernebb gépük van, mint nekem. Az esetek egy részét meg tudom oldani, ezek rutinhibák, rutin problémák. Aztán jön a hierarchia. Ha ugyanis nem tudom megoldani a kérdést, így szoktam szólni. Várj, küldök neked nálam okosabbat. Ha az okosabb se tudja kezelni a gondot, küldök még okosabbat a szomszédból.
előfordult aztán, hogy a szomszéd nagyokosa se tudta megoldani a jelentkező problémát. Ekkor jött a jolly joker. A rendszergazda a gépek természetének alapos ismerője, és a legtöbb gondot képes elhárítani. Mert ismeri annak a részleteit, amit én nem. [Nekem ugyanis a számítógép egy ún. fekete doboz, black-box. Ennek ugye az a lényege, hogy belemegy egy jel (input), benn aztán valami történik, és kijön a módosult jel (output). Pl. a rádióba bejön az antennán a fogott hullámhossz kódja, benn modulálja és erősíti a jelet a rádió, hogy a hangszórón már hanghullámként jöjjön elő az antennán fogott rádióhullám.] De vissza a történethez. Előfordult már, hogy a rendszergazda se tudta áttörni a probléma falát. Megjegyezte, hogy neki ahhoz nem itt, hanem a jel keletkezésének a helyén Ny. Európában kellene változtatást előidézni.
Ezeket csak azért írom, hogy ne érjen váratlanul: egyre komplikáltabb világban élünk, melyben nincs időnk megnevezni az előttünk elvonuló állatokat mint Ádámnak, nincs időnk fogalmak alkotására, és energiánk felfogni mindazt, ami körülöttünk és velünk történik. Nincsenek szavaink, nincsenek mindenre kiterjedő tanultságunk, és ez az olló csak nőni fog, hiszen a tempó nem csökken, inkább fokozódik.
Fotók. Visszajött a tél. Finnországban megszokott fotókat lehetne készíteni. Lassan ráunok. Szép-szép fehér, de kicsit már sok. Azért készítettem néhányat.