Mickey webnaplója

A bakancs valamiért érdekes képzőművészeti téma. És a lábbeli általában.
Tegnap egy fotót találtam a neten: női magas sarkú, világos metálkék színű körömcipőt.
Korábban több vadi új adidas és egyéb márkájú férfi sportcipőről készített képet találtam a fotógyűjtemények között.
A Rácz Aladárról szóló könyvben olvasom, hogy a háború után az egyébként is mindig valamit javító (reparáló), újító, eredeti ötleteit megvalósító Rácz Aladár dróttal varrta meg kását kérő bakancsát (emlékezetem szerint). A könyv egyik illusztrációjának (Boros Géza rajza) meg ez a címe: „Aladárka szép kis cipői.” Pontosabb lett volna a szép szót idézőjelek közé tenni.
A festő D. nemrég tanácsot kért, hogyan tegye vízhatlanná bakancsát, merthogy az alkalmazott méhviasz kutyagumit se ér. Ilyen válaszokat kapott:
Főzze meg őket napraforgóolajban,
kenje be alaposan paraffinolajjal,
forró faggyúval itassa át.
Nem tudom, hogy a szarvasfaggyúval előhozakodott-e valaki.
Tehát a lábbeli témaként örökzöld.
Ha még nem bizonykodtam eleget, álljon itt még egy példa: Van Gogh is megfestette bakancsait.
És hogy miért foglalkoztat ez a téma hajnalok hajnalán?
Mert reggel a földszintünkön láttam egy ajtó elé kitett bakancspárt – talán surranó volt inkább.
Nagyméretű férfilábbeli.
Arról árulkodott a maga ütött-kopott mivoltában, hogy viselője sokat használja. Három kisgyereke közül már kettő biztosan rendszeresen szánkózik a papával, vagy legalábbis kirándul a hegyekbe. Megpróbálom lefényképezni, ha még egyszer ott találom az ajtajuk előtt. Legyen eggyel több cipőfotó a neten.
Magam is sokat kirándultam, amíg pohossá nem váltam. Tapasztalatom szerint mindenféle cipő alkalmas volt a könnyebb túrákhoz, amely eléggé kitaposott volt már. Az újak rendre feltörik viselője lábát. Életemben sose volt pionyírkám, mely gyerekkoromban nagy divat volt. Volt viszont egyszer egy magas szárú csehszlovák tornacipőm, tán kosaras cipő volt. Soha kényelmesebb túrázó cipőt nem hordtam nála. Csak a teljesség kedvéért: 140 Ft-ba került, szemben a lapos Tisza-tornacsukával, mely akkoriban 50 ft-ot kóstált. (Érzed az orrodban a gumiszagot?)
No arról a csehszlovákról máig őrzök egy fényképet. Valaki lefotózott, ahogyan elterülök benne egy domboldalon.
(Mire újra lementem, eltűntek az ajtó elé tett bakancsok. Talán majd holnap. Mindenesetre megtaláltam Rácz Aladár szép cipőit Kroó György könyvében, és Micáék bakancsát csizmáját is lefotóztam érdekességképpen.) fotóim/Mickey2 Lásd ott.