Ma maga-magam magányosan dolgoztam – folyamatosan 6.40-től negyedegyig (na jó, a fél órás reggeli misét kivéve).
Ma háromszor végigsimogattam digitalizáláshoz a Távlatok ötös számát.
Először a sorokat rendeztem, mert kószák voltak, mint minden szkennelt anyag.
Aztán végigkergettem rajta a helyesírás-ellenőrző programot. A szemem folyt ki.
Majd pedig kiemeltem a címeket.
Még 20 számmal el kell játszanom ezt a hótt unalmas ceremóniát, hogy kézbefogható anyagot örököljenek
azok, akiknek kedvükre volt valaha is ez a lap,
azok, akik rég lemondtak róla szerzőként, hogy viszontláthassák egykor megírt cikkeiket,
azok, akik tudományos vagy egyéb munkáikhoz forrásként kívánják valaha is használni az élet általunk megformált szeletkéit.
Párhuzamosan készül a repertórium II. az 51–88. számig. Lényegében ugyanannyi száma fog megjelenni, mint a szolgálatnak egykor. Elkészül a 87. tavaszi szám, majd egy 88. is, főszerkesztői tanulmánnyal a magyar jezsuita újságírás történetéről, és ehhez lesz applikálva a repertórium II.
Utóbb az előfizetők kapnak egy duplaszámmal felérő fontos alapkönyvet (a jezsuita Bangha Béla élete és munkássága).
Kísérteties a hasonlóság a két jezsuita folyóirat a Szolgált és a Távlatok sorsát illetően. Egyik se érte meg a 100. számot, de mindkettő egyformán megközelítette.
Persze ez csak terv, mely már oly sokszor módosult.