Egyik főpapunk a kilencvenes évek elején azt fogalmazta meg, hogy úgy látja, az egyház ahhoz az akolhoz hasonlít, amelyben a pásztorok körbe-körbe terelik a juhokat. Azóta kb. tizennyolc év telt el, s ma ugyanaz a helyzet.
Rómában járva egyik kedves ismerősöm egyszer azt kérdezte, miért járok naponta misére? Megpróbáltam egyszerűen fogalmazni: Azért, mert csak ezzel a gesztussal tudom bizonyítani bárki számára, hogy a legfontosabb tett a világon megjeleníteni Krisztus egyetlen keresztáldozatát (mely egyben szeretetlakoma, az ő szeretetének a lakomája) ezer és ezer helyen. A dolog nonstop folyik, hiszen ahogyan forog a föld, úgy kelnek új napra az emberek, akikre éppen árasztani kezdi a nap a sugarait. Folyamatosan folynak tehát a reggeli és nem reggeli szertartások (misék).
Ám ezt összevetve a főpaptól vett idézettel, azt kell mondanom, hogy a katolikus ember fő feladata, hogy erősítse hitét, s megélt hitét rávetítse tetteivel a világra (környezetére).
Magyarán élje, amit hisz, ha hiteles kíván maradni. Ez többnyire barátságosságot, igazságosságot, a rossz előfordulása miatti fájdalmat jelenti, empátiát a szenvedőkkel. Folyományai pedig azok az igaz tettek, melyeket időről időre véghez visz.
Ma örömmel hallottuk, hogy tegnap a lelki nap teltházas volt plébániánkon. Elmúlt az a teher, mely amiatt keletkezett bennem, mégiscsak el kellett volna mennem, mennünk. Nem kellett volna. Épp elegen voltak.
Inkább felajánlom a csendben való találkozás esélyét az Éltető Istennek, mint hogy újabb beszédsorozatokat hallgassak meg.
Erről beszélgettünk, meg arról, hogy a beszédek egy részéről lemaradni nem nagyképűség-e. Hát?
Nagyképű-e az, aki nem kíván beiratkozni újabb nyelvtanfolyamra, ha már ismeri a nyelvet?
A mi feladatunk tetteinkkel igazolni, amit hiszünk. Bűneink pedig ennek az elmulasztása, és sokkal kevésbé az, hogy meghallgatunk, vagy éppen nem hallgattunk meg egy újabb konferenciabeszédet.
Visszatérve az akolra és a pásztorokra, valamint a nyájra, nekünk, akik a kilencvenkilenc közé tartozónak érezzük magunkat, olykor furcsa érzéseink támadnak. Noha megértjük, hogy jobban örül az Isten egy megtérő bűnösnek, mint 99 igaznak.
Meg kell értenünk azt is, hogy nem az egészségesnek kell az orvos, hanem a betegnek.
És hogy eljusson a betegek széles tömegéhez az orvos, a recept, igen hasznosak az internetes eszközök. Nem véletlen, hogy a pápa is áldását adja az új telekommunikációs technikákra, és kéri is azokat, akiknek véleményük van az örök értékekre vonatkozóan, hogy bátran éljenek a technika legújabb vívmányaival.
Magam is hány színvonalas anyaghoz jutottam már a net által. Elsorolni sem tudom. A keresési lehetőségek kihasználása, egy-egy hosszabb-rövidebb értelmes szöveg olvasása és a szakrális zene hallgatása által, a feltett szép versek, imák olvasása által. De a zsolozsma szövegének együttmondása által is. Nem beszélve a tartalmas szépirodalmi és képzőművészeti alkotásokról, fotókról, rövid zenei részletekről, melyek egyre nagyobb mennyiségben érzékelhetők a virtuális hálón.
Sőt. Az eltérő vélemények elolvasása nagyon hasznos annak a megértésében, hogy a tőlem (tőlünk) különböző embereknek mennyire más véleménnyel vannak a különféle dolgokról, s hogy mi okozza ezt. Könnyebb a hálón olvasottak alapján megismerni a vélemények sokaságát, miközben gondosan tudatosítanunk illik: az ő emberi méltóságuk a miénkkel azonos, gondoljanak bármit is, ha őszinték írásaikban, és igazmondók.
Utolsó kommentek