Mickey webnaplója

Kienzle
Valamikor a hetvenes években vettem egy faliórát a Belvárosban, a Petőfi S. utcában üzemelő órásboltban. Szögletes formájú, mégis ez tetszett meg. Talán mert teniszcsíkos a számlapja, talán a színe miatt. De lehet, hogy azért, mert még korábban az Erzsébet-híd tövében vettem egy Kienzle vekkert, mely kitartóan dolgozott akkor már évek óta. Ez tehát jó 30 éve történt. A Kienzle mutatói először a Baross utcai lakásunk falán rótta körbe-körbe kihagyás nélkül a köröket. Majd velünk jött az Álmos vezér parkba, hogy azután áttelepüljön Óbudára. Itt már több mint húsz év óta dolgozik. Mindig ugyanazon a falon, mindig ugyanazon a szögön lógva, mindig pontos időt mutatva.
Nem ébreszt, nem igazodik a GPS-hez, mégis pontos.
Csak időnként kér új elemet.
Maga a gyár sem mai csirke. 1822-ben alapították Németország nyugati határvidékén egy kis faluban. Azóta termeli a kronométereket. 2010-ben is újdonságokkal rukkolt ki.
Persze a kvarcóra a kairoszt nem tudja mérni, csak a kronoszt, de azt jól.
Azért foglalkoztat a dolog, mert kevés tárgy kíséri el az embert egész élete során. E kevés tárgyak egyike az immár három évtizede ketyegő Kienzle-Wanduhr, hogy stílusos legyek.
Nem akarok semmiképpen sem bálványimádó lenni, ne is tekintsétek annak, amiért lefotózom ma a fali kvarcórát. Azért teszem, hogy lássátok, egy tárgy lehet jól tervezett, arányos, harmonikus és a maga módján szolid, mértéktartó, jó formájú, ami nem akar másnak látszani, mint ami valójában.
Máté
A mai nap egyik szép élménye, hogy egy féléves kis krambót a kezembe foghattam. Unokáink kissé messze laknak, ma viszont egyik kollegina behozta fiacskáját. Mosolygós kis kézben ülő fickó Máté fiú, aki szívesen tűrte, hogy adjak neki néhány puszit a feje búbjára, és hogy magamhoz öleljem.
Nemrégiben olvastam egy rövid leírást arról, hogy egy amerikai hajléktalan magához ölelhetett egy kicsi gyereket. A történet szerint az anya először féltette a kicsit átadni neki, de aztán épségben visszakapta. A krampusz pedig könnyezve mondott köszönetet ezért a gesztusért, kifejezve, hogy ez volt élete legszebb karácsonyi ajándéka.
Nekem is jól esett a tőlem egyáltalán nem tartó emberke közelsége. Gratuláltam a mamának szépséges és jóságos gyermekéhez.