Délelőttöm hamar elszállt. Hajnalban Tücsinek a szokásos HÉV-hez szállítása, majd folytattam utamat a koriba, melynek kültagja vagyok, ameddig nem rosszabbodnak az eredményeim, vagy amíg a zárójelentést meg nem kapom. Mai vizsgálatok:
Véremet vették,
hasba szúrtak,
hátamat kopogtatták
mellemet hallgatták
Vérnyomásmérővel felpumpáltak
EKG-val lehűtöttek
eredményével futkostam
soromra vártam
unatkoztam
nem tudtam, hazajöhetek-e, s mikor
hazajöhettem, s tízóra egy perckor.
Volt egy gyerekmondóka, amit anyánktól-apánktól hallottunk, de nem találtam meg a neten. Úgy kezdődött, mint az előző felsorolás.
A lényeg, hogy annak idején a príma az egyes volt értelemszerűen, s a négyes a teljes bukás, hiszen a sportban máig sem kap érmet a negyedik, csak az első három.
Nos ez a feleletek értékeléséről szóló versike így indult (a közepére nem emlékszem biztosan)
Egyest kaptam –  jól feleltem
kettest kaptam – meggörbültem
hármast kaptam – nagyot ütöttek a fejemre
négyest kaptam – kalapot tettek a fejembe
eredj, szamár, a helyedre!
Hát így valahogyan. Teljesít a testem valamit, hol egyest kap érte, hol nagyot ütnek a fejemre.
Ami pedig a kórház rendjét illeti, maradjunk annyiban, hogy kissé dinamikus. Az a kevés orvos és kiszolgáló személyzet, amely minden elismerést megérdemel, valamiféle időrendet tart, miközben állandóan improvizál. Hogyne tenné.
Ez rosszabbul érzi magát,
amaz okádik,
itt új esetet hoznak a mentők hordágyon (csakúgy villog ruhájuk fényvisszaverő felirata). Eközben ágyat kell húzni, takarítani kell, adminisztrálni, vizsgálni, értékelni, elbocsátani, igazolni, leletet készíteni, labornak anyagot adni, vizsgálatok időpontját egyeztetni, etetni, itatni, ágytállal szaladgálni, szüntelenül futólépésben közlekedni a folyosókon.
Hajnalban vesznek vért, majd reggeli osztás van. Aztán a különféle vizsgálatok, közben infúziók bekötése, orvosi vizsgálatok. A napi gyógyszeradagok porciózása, névre kiosztása. Majd vizit, ebédosztás, kis csend, vizsgálatokra küldések, szállítások, vacsora, elbocsátások, esti vizit, kívánságműsor. Lámpaoltás, horkolás.
Ám mindez teleszőve impróval.
A drogosztó pixisre vissza kell térnem. Nagyon intelligens a négyosztatú gyógyszeres doboz. Tetején mindenféle adatom szerepel, még anyám lánykori neve is. Oldalt kívülről a három bűvös szó: reggel, délben, este. Nos vagy ezt látod, vagy a belsejét. Könnyű összekeverni a pirulákat, melyek a belsejében lapulnak, ahol viszont semmiféle felirat nem igazít el, melyikek melyik napszakban szükségesek. A belseje elég mély ahhoz, hogy ne férjen bele az ujjam. Ha félgömböcskékben helyezkednének el a gyógyszerek, mindenki egy mozdulattal kiemelné belőlük a drogokat. Nem így van. Kell hozzá valamiféle kanál, csipesz, akármi, hogy csakugyan a napszaknak megfelelő pirulákat piszkáld ki a szűk rekeszből. Ja, hogy csak három napszak van – mondod. Látom, figyelsz. Csakugyan három van, de a negyedikben van a sürgősségi gyógyszer. Ha valamiből a szokásossal szemben még szükségeltetik, akkor az kerül a középső lyukba. Csak tudnám, hogy ki meri venni a bátorságot ahhoz, hogy kiszedjen onnan valamit, miközben nincs rajta gyógyszernév, és joga sincs egy betegnek felülbírálni a doktor által diktált dózist. Mindegy. Négy lyuk van és kész.)
Tücsi megbeszélte velem, hogy reggel leveszik a véredet, aztán hazajössz a 8-as misére. Ühüm, mondtam, és tíz után hazaindultam. Közben megfordult az is a fejemben, hogy mi van, ha úgy dönt az orvos, hogy nem jövök haza. Ott maradok télikabátban, nappali öltözékben? Holnap óvatosabb leszek. Für alle Fälle összekészítek egy túlélő felszerelést, hátha… A csomagtartóig csak kiengednek akkor is, ha különben ebzárlat van.
Ma reggelit kaptam, de már bögrém nem volt. Úgy kellett kölcsönkapnom, az ebugattát nekijje.
Viszont készítettem néhány fotót a környékéről, ha már egyszer ott jártam a koriban. (14 fotó)          
Itthon viszont pihenés van. Írom a blogot, s számos telefonbeszélgetést bonyolítok le közben.
Főztem volna egy KNORR meggylevest, de nem kellett főzni: Hideg tejbe kell elkavargatni a vegyszereket. Meggyebb íze volt a levesnek, mint magának a gyümölcsnek.
* * *
A számláló szerint ez az 1600. posztom.