Két napja írtam arról, hogy Kati húgom mennyire felszabadult, jó kedvű, s mindenkit feldob stílusával. (Kivéve, amikor csákót ad játék közben. Ez a közbevetés magyarázatra szorul. Gyerekkorunkban játszottunk tolvaj-pandúrt. Amikor is a vétőnek büntetés járt. Pl. két oldalról fejre mért tasli. Fentről indítva, és vissza. K. nagy „csákó”-t tudott adni.)
Tegnap felhívott Éva a Jura hegységből, és azon kívül, hogy elmondta, erős hideg szél fúj, meg hogy Estelle-t – nagy örömére – bátyja, Timothée hozza-viszi az óvodába…
Nos, tehát még elmondta, hogy engem jó kedélyű emberként tart számon.
Mondom neki: én is őt.
Mire Éva: Mi ebben egyformák vagyunk: Rajtam ritkán látszik méreg, általában mosolygós vagyok. Sokan nem is tudják, mikkel küzdök meg magamban. Pl. a faluban összejárnak a francia nagycsaládok. Belesajdul a szívem. Mennyire jó volna nekünk is összejárni veletek, a tesókkal, az unokáknak egymással.Mondom: megértelek. Olyanok vagyunk, mint az egykori pasi, aki depressziós panaszokkal kereste fel az orvost, aki meghallgatta, és arra biztatta, hogy menjen el a vándorcirkuszba, ha fel akarja magát dobni, mert ott biztosan megröhögteti őt is az a fantasztikus bohóc. Mire a beteg:
– Doktor úr, én vagyok az a bohóc.
Hát ez elég szentimentális történet, de van benne valami.
És még két epizód.
Karinthy jó humorú valaki volt. Valamiért egy „beszélgetésük” után felesége, Aranka kiugrott a félemeletről, ahol laktak.
A szent életű Teréz anya szemei ragyogtak. Mozdulatai, másokat körbeölelő szeretete a túlvilági boldogság megannyi visszfénye, s mint naplójából kiderül, évtizedeket húzott le a legnagyobb magányosság állapotában. No, az ő példája megerősíthet minden jó irányultságú embert. A hit csakugyan hegyeket mozgat meg, s Mother Teresa tapasztalatokra szomjazva is hitt tevékenységének alapvetően jó irányában, célszerűségében, hitt az igaz emberhez illő méltóságban.
* * *
Ma reggel a kórházban esett le: mi, összezárt betegek, egyre többet tudunk meg egymásról, figyelmesek vagyunk kölcsönösen, segítséget adunk annak, akinek tudunk. Apró szolgálatok ezek.

Ha egészségesek volnánk, nem köszönnénk egymásnak, nem állnánk szóba egymással, s kiváltképp nem tennénk apró szívességeket sem egymásnak.
Muszáj hozzá megbetegedni, hogy ebbe az irányba megváltozzunk?
* * *
Ma hasba szúrtak, véremet vették, de nem küldtek EKG-ra, s a vérnyomásommal sem játszottak. Viszont holnap zárójelentést nyomnak a kezembe, s egy rakás receptet is. Remélem, kapok némi életvezetési tanácsot is: Mit egyek, mit igyak, mit ne, és hogyan mozogjak, stb. Van-e pajzsmirigyemnek valami működési zavara?
* * *
Olvasom Michael Hesemann könyvét. Sötét alakok. Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből. (SZIT kiadás) Arról szól a könyv, amit a címe magában foglal. Azt hiszem, jó könyv, de egy helyen mintha tévedne. Az eretnek szót a német Katze (macska) szóból eredezteti: eretnek=ketzer. Emlékeim szerint a görög harein=választ szóból származik a herezis, az eretnekség. Az eretnek heretikus. Érdemes lenne ezt megjegyezni.
Nem olvasom Pál Ferenc most kiadott könyvét: Tükör által világosan. Isten arcvonásai az önismeret fényében. Azt hiszem, ez is jó könyv. Talán majd később nekiugrok.